Ősszel, amikor a kombájnok után üresen marad a kukoricatábla, és a traktorok már a tarlót dolgozzák, érdemes elővenni néhány könyvet, amelyekben a föld nem díszlet, hanem főszereplő. A földművelés a világirodalom egyik legrégebbi témája: a kaszától a traktorig ezek a regények arról is szólnak, hogyan változott a munka, és vele az ember viszonya a földhöz. Négy nagy olvasmányt ajánlunk, a végén pedig egy rövid kitérőt teszünk a mai tarlóra is.
Tolsztoj: Levin kaszál (Anna Karenina)
Az Anna Karenina egyik legszebb jelenete nem a szalonokban, hanem a réten játszódik. Levin, a földbirtokos, beáll a parasztok közé kaszálni. Eleinte ügyetlen és kimerül, aztán lassan átveszi a munka ritmusa, és eljut oda, ahol a kasza „magától” jár. Tolsztoj a fizikai munkában találja meg azt a nyugalmat, amit a városi hősei hiába keresnek. Aki csak Anna tragédiájára emlékszik, annak érdemes újraolvasni a Levin-szálat.
Móricz Zsigmond: Sárarany
Móricz első regénye 1910-ben jelent meg, főhőse Turi Dani, az erős, tehetséges, a saját falujában mégis kitörni nem tudó parasztgazda. A Sárarany a föld szeretetéről és a föld börtönéről egyszerre szól: nyers, érzéki, a magyar paraszti világ egyik legerősebb irodalmi képe. A cím maga is program: az aranyat a sárban kell megtalálni.
Illyés Gyula: Puszták népe
Az 1936-ban megjelent Puszták népe nem regény, hanem szociográfia, mégis úgy olvasható, mint a legjobb próza. Illyés a saját gyerekkorának világát, a dunántúli uradalmak cselédségét írja le belülről, pontosan és indulatok nélkül. A magyar tényirodalom alapkönyve. Aki szereti a mai non-fiction nagy riportkönyveit, itt találja a gyökereket.
John Steinbeck: Érik a gyümölcs
Steinbeck 1939-es regényében belép a traktor. Az egyik leghíresebb fejezetben a gépek végigszántanak a bérlők földjén, a traktor pedig egy bérlőház sarkát is ledönti. Az oklahomai porviharok elől Kaliforniába vándorló család története a gépesítés, a hitelek és a kiszolgáltatottság regénye. A traktor itt fenyegetés, arctalan erő, amely mögött nem ember, hanem bank áll. A könyv Pulitzer-díjat kapott, és a mai napig az amerikai irodalom egyik alapműve.
Tolsztoj kaszától Steinbeck traktoráig száz év telik el. A könyvekből jól látszik, hogy a gép nem csak a munkát, hanem a földhöz fűződő viszonyt is átalakította.
És ma? A tarlón a szárzúzó dolgozik
Ha ma egy kortárs író ülne le megírni az őszi határt, a kasza helyett valószínűleg a szárzúzó hangja kerülne a könyvbe. Ez a traktorra akasztott munkagép a betakarítás után a földön maradt kukorica-, napraforgó- vagy repceszárat aprítja fel. A felaprított szármaradvány gyorsabban lebomlik, könnyebben bedolgozható a talajba, és visszaadja a földnek a szervesanyag egy részét. A szárzúzás a növényvédelemben is fontos: a gondosan aprított kukoricaszárban kevesebb kártevő, például kevesebb kukoricamoly-lárva telel át.
Mai gazdának sem mindegy, milyen gépet választ. Számít, milyen növényi maradványt kell kezelni, mekkora a terület és a traktor, egy vagy két menetben dolgozik, és milyen a szervizháttér. Erről jó összefoglalót ad a PENDA cikke: melyik szárzúzó illik a gazdaságához. Aki pedig kíváncsi, milyen sokféle ilyen gép létezik a szántóföldtől a gyümölcsösig, a szárzúzók és mulcsozók kínálatában körülnézhet.
Levin kaszája, Turi Dani ekéje és a Joad család földjén átgázoló traktor után a szárzúzó talán nem romantikus eszköz. A föld körforgása azonban ugyanaz: amit ősszel visszaadunk neki, azt tavasszal visszakapjuk.
Őszi olvasólista a földről
- Lev Tolsztoj: Anna Karenina: a Levin-szál kaszálójelenetéért is.
- Móricz Zsigmond: Sárarany: a magyar paraszti regény nyers klasszikusa.
- Illyés Gyula: Puszták népe: szociográfia, amely regényként olvastatja magát.
- John Steinbeck: Érik a gyümölcs: a traktor mint a modern kor jelképe.
