Kevés ifjúsági sorozat bírja ki, hogy a lezárása után új életet kezdjen. Tahereh Mafi Shatter Me-univerzuma – magyarul a Gabo Kiadó Ne érints!-sorozata – mégis pontosan ezt csinálja: új főhőssel, új generációval, de ugyanabban a romba dőlt világban.
A Release Me ennek az új szériának a második kötete, és jól mutatja, mi ennek az ára és a hozadéka. Az amerikai ifjúsági keménytáblás sikerlistán hónapok óta tartja magát, a Goodreadsen 4,24-os átlagot gyűjtött – közben viszont a kritika nagyjából egyetért abban, hogy ez a könyv a meglévő rajongótábornak készült, nem az újonnan érkezőknek.
Hol tart a széria – és mit kell elolvasni előtte?
Ez a legfontosabb gyakorlati kérdés, úgyhogy essünk túl rajta az elején. A Shatter Me (magyarul Ne érints!) az eredeti disztópia-sorozat Juliette Ferrars főszereplésével, amely a Gabo Kiadó gondozásában magyarul is olvasható. Erre épül a Shatter Me: The New Republic néven futó folytatás-sorozat: első kötete a 2025-ös Watch Me, a második a Release Me, a harmadik pedig Escape Me címen már szerepel a Goodreads adatbázisában.
Vagyis a Release Me semmiképp sem belépési pont. Elő kell venni előtte a Watch Me kötetet, és az eredeti sorozat ismerete is erősen ajánlott: Juliette Ferrars maga is felbukkan a történetben, a világ politikai berendezkedése pedig az eredeti széria lezárásából következik. Jó hír, hogy a belépő ehhez magyarul is megvan; a rossz hír, hogy a folytatás-sorozat egyetlen kötete sem.
Miről szól?
A középpontban Rosabelle Wolff áll, a Reestablishment disztópikus rendszerében kiképzett bérgyilkos, és James Anderson, aki egykor a fogvatartója volt, mára viszont a szerelme. A kötet azzal indul, hogy Rosa megszökik a New Republic börtönéből, és titkos küldetésekbe kezd, miközben folyamatosan menekülnie kell – James viszont mindig megtalálja.
A cselekmény másik szólamát James testvére, Aaron adja: az ő nézőpontja hozza be a családi feszültségeket és a testvérviszony régi sérelmeit. A kötet tétje ennek megfelelően kevésbé katonai vagy politikai, sokkal inkább kapcsolati: ki kinek tartozik hűséggel, és mennyire lehet újraírni egy olyan viszonyt, amely eleve egyenlőtlen helyzetben kezdődött.
Mitől működik – és hol akad meg?
A Kirkus Reviews egyetlen mondatban összefoglalja a kötet természetét: „Romantic complications between a trained killer and one of her captors drive this sequel.” Az ítélet is világos – „A character-focused entry that will satisfy fans” –, vagyis karakterközpontú folytatás, amely a meglévő tábort elégíti ki. Ugyanez a recenzió jelzi a gyengéjét is: a könyv akcióban szegény, viszont hosszú szócsatákkal, keserű testvérvitákkal és gyötrődő önvizsgálatokkal teli.
Ez a leírás önmagában nem elmarasztalás, inkább pontos műfaji címke. Mafi erőssége mindig is a sűrű, lírai, néha kifejezetten önkínzó belső monológ volt, és ebben a kötetben ez a hangnem dominál. Aki a Ne érints! első köteteinek pörgését várja, csalódhat; aki viszont a szereplők közti feszültségért olvassa a sorozatot, az itt kapja a legtöbbet. Az Aaron-nézőpont beemelése jó döntés: ellensúlyt ad a főpár körül forgó, önmagába záruló drámának.
A Release Me nem új olvasókat keres. Azt adja meg a régieknek, amit az eredeti sorozat lezárása után hiányoltak: időt a szereplőkkel, tét helyett együttlétet.
A szerzőről
Tahereh Mafi amerikai író, a Shatter Me-sorozat szerzője, amely világszerte milliós példányszámot ért el, és a BookTok egyik meghatározó címévé vált. Másik nagy sorozata a This Woven Kingdom. Az életmű középpontjában stabilan ugyanaz áll: zárt, elnyomó rendszerek, és bennük egy fiatal nő, akinek a teste vagy a képessége maga a politikai tét – ez a Release Me bérgyilkos-főhősére is maradéktalanul igaz.
Fogadtatás és listás szereplés
A könyv 2026 áprilisában jelent meg, és szeptemberben még mindig rajta van a New York Times Young Adult Hardcover listáján – ami ebben a gyorsan cserélődő műfajban komoly kitartás. A pontos helyezésről a források nem egyeznek: a Madison Public Library NYT-tükrözése a 4. helyre teszi, a Bookshop.org és a Barnes & Noble válogatása a 9–10. hely környékére, és egyik forrás sem közölte megbízhatóan a lista dátumát. A tanulság így is egyértelmű: öt hónappal a megjelenés után is listás cím.
Az olvasói oldal ennél is beszédesebb: 4,24-os Goodreads-átlag 33 711 értékelésből, öt hónap alatt. Ez erős, rajongói alapú fogadtatás – pontosan az, amit a Kirkus előre jelzett. A széria közben tovább bővül: a harmadik kötet, az Escape Me már bejegyzett cím, vagyis a Ne érints!-univerzum még jó ideig velünk marad.
Kinek való? Korosztály és szülői szempontok
Ajánlott korosztály: 14 éves kortól. A 384 oldal önmagában nem ijesztő, a nyelvezet a sorozat korábbi köteteihez hasonlóan képgazdag, de jól olvasható; a nehézséget nem a szókincs adja, hanem az, hogy a szöveg több korábbi kötet eseményeire és szereplőgárdájára épít. Előzmények nélkül a könyv gyakorlatilag követhetetlen.
Amire a szülő figyeljen: a sorozat alapszituációja disztópikus, tehát állami erőszak, fogvatartás és bérgyilkos-kiképzés is része a történetnek. A központi romantikus szál pedig egy fogvatartó–fogoly viszonyból nőtt ki – ezt érdemes tudni előre, mert sok tizenévesnél éppen ez a szál a legvonzóbb, miközben pont ez az, amiről jó beszélgetni utána. Tempó szempontjából a kötet lassú és befelé forduló: a sok akciót váró olvasó unatkozni fog, az érzelmi drámát kereső viszont pontosan ezért szereti majd.
Magyar kiadás
A Release Me magyarul nem jelent meg, és az előzménykötet, a Watch Me magyar megjelenéséről sem található adat. Tahereh Mafi magyarul a Gabo Kiadó gondozásában olvasható, a Ne érints!-sorozattal – aki most ismerkedik a szerzővel, annak mindenképpen ott kell kezdenie, és ez az út magyarul teljesen bejárható.
Hasonló, magyarul is elérhető olvasmányok a folytatásra várakozó időre: Marie Lu Legenda-sorozata (disztópikus YA, két nézőpont, gyorsabb tempó) és Sarah J. Maas Üvegtrón-sorozata (bérgyilkos-főhős, hosszú távú érzelmi ív).
Ítélet
Lassú, szócsatákban gazdag, érzelmileg sűrű folytatás, amely tudatosan nem akar új olvasókat toborozni – és ezt a döntést következetesen végig is viszi. A Ne érints! rajongóinak kötelező darab, mindenki másnak csak a sorozat elejétől érdemes nekifutni. De akkor viszont tényleg érdemes: kevés YA-szerző ír ilyen pontosan a megszállottság és a ragaszkodás közti keskeny sávról.
