A pénzhamisító hálás figura: egyszerre kézműves, szélhámos és szerencsejátékos, a lebukás pedig mindig csak egy rossz mozdulatnyira van. Nem véletlen, hogy az irodalom is szívesen nyúl hozzá. Összegyűjtöttük a legérdekesebb „hamispénzes” olvasmányokat, és azt is megnéztük, hogyan leplezik le ma a hamis bankjegyet a boltokban, a könyvesboltokban és a könyvvásárok standjain.
1925: a pénzhamisítás éve
Különös egybeesés, hogy ugyanabban az évben jelent meg a világirodalom talán leghíresebb „pénzhamisítós” regénye, és ugyanekkor robbant ki Magyarország leghíresebb pénzhamisítási botránya. 1925-ben adták ki André Gide A pénzhamisítók című regényét, és ugyanennek az évnek a decemberében tartóztattak le Hágában egy magyar ezredest, aki hamis francia ezerfrankost próbált beváltani.
André Gide: A pénzhamisítók
Gide regénye mindenekelőtt kísérlet. A központi figura, Édouard, író, aki éppen egy A pénzhamisítók című regényen dolgozik. A könyv így regény a regényírásról, naplórészletekkel, több nézőponttal és egymásba fonódó sorsokkal. A cím mégsem csak metafora: a háttérben valódi hamispénz-ügy fut, kamaszok hozzák forgalomba a hamis aranypénzeket. A „hamisítás” azonban ennél sokkal tágabb. Gide hősei a hamis érzéseket, a képmutatást és a szerepjátszást is ugyanúgy forgalmazzák, mint a hamis érméket.
Magyarul az Európa Könyvkiadónál jelent meg, később a szerző munkanaplójával, A pénzhamisítók naplójával együtt is kiadták. Nem könnyű olvasmány, de aki szereti a szerkezetével játszó prózát, annak az egyik legizgalmasabb huszadik századi regény.
Mark Twain: Az egymillió fontos bankjegy
Twain 1893-as elbeszélése a pénzhamisítás fonákja. Itt a bankjegy nagyon is valódi, csak éppen akkora címlet, hogy senki nem tudja felváltani. Egy nincstelen fiatalember két, egymással fogadást kötő londoni gentleman jóvoltából egymillió fontos bankjegyet kap kölcsön. Kiderül, hogy a puszta létezése elég ahhoz, hogy mindenki hitelt adjon neki. Rövid, szellemes, ma is friss szatíra arról, mennyire a bizalmon múlik a pénz. A hamisítók pontosan ezt a bizalmat próbálják kijátszani.
A valóság, ami regénybe illene: a frankhamisítás
A magyar frankhamisítási botrány úgy hangzik, mintha egy kémregényből lépett volna elő. Az első világháború és Trianon után egy magyar csoport Windischgraetz Lajos herceg szervezésében francia 1000 frankos bankjegyeket nyomtatott Budapesten, az Állami Térképészeti Intézetben. A cél a francia gazdaság megrendítése és egyfajta „bosszú Trianonért” lett volna. Mintegy harmincezer hamis bankjegy készült, de ezekből csak néhány ezret tartottak elég jónak.
A vég banálisra sikerült. 1925. december 14-én Jankovich Arisztid ezredes egy hágai pénzváltóban próbált beváltani egy hamis ezerfrankost, és a gyanakvó pénzváltó miatt lebukott. A szálak egészen Nádosy Imre országos rendőrfőkapitányig vezettek. A perben Windischgraetz négy, Nádosy három és fél év börtönt kapott, de kormányzói kegyelemmel már 1928-ban szabadultak. A történet ma is rendszeresen előkerül történelmi cikkekben és ismeretterjesztő írásokban.
A frankhamisítás tanulsága száz év múltán is ugyanaz: a hamis pénzt nem a nyomda, hanem a gyanakvó szem és a gondos ellenőrzés buktatja le.
Mi van ma a kasszánál?
A hágai pénzváltó szemmel dolgozott, a mai pénztárakban viszont már gépek segítenek. A modern bankjegyek papírjában és festékében olyan biztonsági elemek vannak, amelyek csak ultraibolya fényben, mágneses érzékelővel vagy infravörös megvilágításban mutatkoznak meg. A Magyar Nemzeti Bank leírása szerint például a 10 000 forintos bankjegy papírjában UV-fényben kék és zöld rostok, valamint piros pontok tűnnek fel. A közönséges nyomtatópapír ezzel szemben kéken felizzik.
Ez a könyves világban is gyakorlati kérdés. Az antikváriumok, a kis független könyvesboltok és az Ünnepi Könyvhét vagy a könyvfesztiválok standjai ma is sok készpénzt kezelnek, sokszor zsúfolt sorban, gyorsan. Egy kézi UV bankjegyvizsgáló néhány másodperc alatt megmutatja, amit a szem nem lát. A nagyobb forgalmú helyeken pedig érdemes olyan bankjegyszámlálót használni, amely számolás közben UV-, mágneses és infravörös vizsgálatot is végez. A kézi vizsgálóktól az érmeszámlálókig a teljes banktechnikai kínálat áttekinthető egy helyen.
Gide és Twain olvasóinak ez talán prózai lezárás. A pénzhamisítás azonban mindig is arról szólt, ki figyel jobban: a hamisító vagy az, aki a bankjegyet a kezébe veszi.
Hamispénzes olvasólista
- André Gide: A pénzhamisítók: regény a regényről, hamis érmékkel és hamis érzésekkel.
- Mark Twain: Az egymillió fontos bankjegy: rövid szatíra a pénzről mint bizalomról.
- A frankhamisítási botrány: történelmi olvasmánynak a korabeli sajtó és a mai ismeretterjesztő cikkek, például a Rubicon és a Telex feldolgozásai.
