Szarka Károly első regénye igazi generációs regény lett: elbeszélő főszereplője a harmincas, sodródó, alkoholista, értelmiségi Fecske kocsmákban, házibulikban tölti az estéit és nem csinál semmit, mert egyszerűen nincs hozzá kedve, és ötlete sincs, hogy mihez kezdhetne magával. Folyton barátkozik, ismerkedik,…
Nyilvánvaló, hogy a Népszabadság elmúlt hatvan évéről, majd a megszüntetéséről is rengeteget lehetne írni. Ennek a kétszáz oldalas könyvecskének a szerzői a lehetséges ötletek szinte mindegyikét megpróbálták feldolgozni egy-egy rövid esszé formájában.
Két, az élvonalból visszaszorult politikus beszélget az elmúlt húsz évről – akár még izgalmas is lehetne, ha érdemben vitatkoznának vagy az alkalmat megragadva mélyebben végiggondolnák a pályájukat. De nem, vita helyett maximálisan elismerik egymás tevékenységét, miközben sztorizgatnak arról, hogyan látták…
Végtelenül sajnálom, hogy a magyar politikai kultúrának nem része sem a tisztességes visszavonulás, sem a memoárok kiadása – a témáról bővebben Csizmadia Ervin cikkét ajánlom -, Demszky Gábor viszont mindkettőből jó példát mutat.
Kőrössi P. József aktuális válogatása meglehetősen negatív képet fest arról, milyen élményei és gondolatai voltak a magyar íróknak a Balatonról. A könyvben egymást után haláloznak el a szereplők, tél van, szegénység, magához a tóhoz pedig sokszor el sem jutunk a…
