Olvasmányos, ugyanakkor tudományos igényű könyvet kaphat az olvasó, amelyben a vészkorszak egy eddig kevésbé ismert részletét tárja föl a szerző: a Budapesten működő polgári ellenállási mozgalmat.
Az 1973-ban született szerző irodalomkritikusként és kulturális szerkesztőként dolgozott, majd 2008-ban jelent meg első regénye, a Fiskarens garn (Halászok meséje). A Stallo a második kötete, magyar nyelven azonban az első.
Háromszoros olimpiai bajnok, két kislány édesapja, jogász, példakép: Kiss Gergő eddigi életműve minden elismerést és tiszteletet megérdemel. Az életrajza viszont unalmas, mert a konfliktusok és a drámák teljesen kimaradtak belőle.
Bochkor Gábor könyvében egyáltalán nem a celebek égetése a legérdekesebb, amint azt a bulvárlapokban felfújták – ha nem kerül be a hírekbe, fel sem tűnt volna, amikor a szerző Falusi Mariannt vette célba.
Szép és drámai könyv az írótól megszokott stílusban, tekintettel az afgán gyökerekre is, most azonban nagyszabású családtörténet helyett több kisebb, egymáshoz kapcsolódó sorsot mutat be, elsősorban a testvéri szeretetről.
Ilyen, amikor egy kritikus rajongóvá válik: Csáki Judit nagyjából mindent nagyszerűnek tart, amit Alföldi igazgatóként csinált. A rajongás egyébként tökéletesen elfogadható attitűd – ha nem tévesztjük össze a kritikuséval, ráadásul Alföldi Nemzeti Színháza az objektív kritikát is elbírta volna.
Mindig is furcsának tartottam azokat, akik misztifikálják a könyveket, mint tárgyakat. Ők a végtelenségig gyönyörködnek a szép borítóban, szeretik érezni a könyv súlyát, a papírlapok illatát, hallani a lapozás hangját. Azt a nyelvi közhelyet sem szeretem, amikor elvarázsolja, magával sodorja…
A cím első olvasásra fantáziátlannak tűnik, valójában nagyon is pontos: a könyv kifejezetten a tévéműsorhoz kötődő történeteket tartalmaz. Alapvetően nem is rosszakat, de ha már Kálmán Olga könyvet írt, szórakoztató történeteknél többet vártam volna tőle.
Elérkezett a Mars-generáció kora: ők azok a fiatalok, akik már „világkormányban” születtek, egy ellenőrzött, egységesített társadalomban, ami csillagközi háborút folytat az idegenekkel. De ezzel a rendszerrel nem mindenki ért egyet.
Nosztalgia, az elmúlt és elveszett idő miatti borongás, egyben mély érzésű és olvasmányos elbeszélések jellemzik ezt a nagyon különleges szerkezetű regényt.
A színvonalas kemény borító és a belső borítón található információk nem készítik fel az embert arra, amit a lapokon talál, és az ajánlók sem sugallták, hogy mire készüljön fel az érdeklődő. Pedig egy korhatáros figyelmeztetést bőven megérdemelne a kiadvány, vagy…
Érdekes és aktuális témát dolgoz fel a szerző: a Magyarországon működő multinacionális cégekről ír. Az apropója a manapság aktuális multi-ellenesség, és Vahl Tamás ezzel próbál vitatkozni úgy, hogy bemutatja, milyenek a multik Magyarországon valójában.
Csodálatos dolgok kerülnek szóba a könyvben: az élet értelme, az újrakezdés egy poszt-apokaliptikus világban, ahol Rómeó és Júlia végre egymásra talál. A szerző azonban nem sok újat tud mondani róluk azon az érdekességen kívül, hogy a főszereplő Rómeó ezúttal egy…
Egy részletesen leírt emberi fej korpás hajjal, amelyet pillanatokon belül szétloccsant egy bérgyilkos – ennél kellemesebb kezdésre nem is vágyhatna az ember.
A francia írónő könyve érdekes színfolt: a felszínen egy magánnyomozás története, valójában azonban társadalomrajz, egyes francia társadalmi rétegek és olyan tipizált szereplők bemutatása, mint a harcias leszbikus nő, a sikertelen író vagy az elveszett tinédzser.
Mong Attila tényfeltáró gazdasági újságíró, aki ebben a kötetben egy bizonyos szempontból vizsgálja meg Magyarország szocialista negyven évét: a nyugati országoktól felvett kölcsönök szempontjából. A könyv megjelenése újabb fontos lépés Magyarország szocialista múltjának feldolgozásában.