Háttérinformációk Obama Fehér házából, alapvetően ezt ígéri a könyv, egy bevallottan elfogult szerző tollából. Ezt az ígéretet alapvetően teljesíti is, rengeteg személyes vonás kiderül az Obama-féle politizálásról és a meghozott döntésekről. A megírás minősége ugyanakkor méltatlan egy vérbeli újságíróhoz, ugyanis…
Közhely, hogy a blog nem egy műfaj, csupán egy internetes tartalomkezelési rendszer. De ha mégis műfaj lenne, leginkább ezek jellemeznék: legalább két bejegyzés hetente, egy fő téma néhány altémával, egy szerző, személyesség. Pontosan ezek jellemzik ezt a könyvet is.
Valódi kémek bonyolult története ez a könyv. Legalábbis James Bondhoz képest, aki rendkívül egyszerűen dolgozik: tör-zúz, száguld és nőket hódít meg, ebben a kötetben viszont kövér, öreg és jellegtelen, sőt nyugdíjas ügynökök szerepelnek, akik mégis vérprofi kémek a maguk módján.
Jacob, aki a nagyapja meséin nőtt fel, lengyelországi menekültként árvaházba került egy walesi szigeten. Társai a Vándorsólyom kisasszony által irányított intézetben mind különleges gyerekek voltak, fura képességekkel, s ezeket fényképekkel tudta bizonyítani a nagypapa. Ám ahogy az lenni szokott, Jake…
Csalódást okozott a könyvváltozat. Ebben ugyanis a filmmel szemben nincs érzelem, nincs dráma, csak száraz beszámoló a király és a logopédus viszonyáról. Plusz egyfajta családtörténet, valódi történetek nélkül.
Nagyszabású és lebilincselő családregényt írt ismét az orosz írónő, amely három jóbarát, valamint a családjaik és a barátaik életét mutatja be. Az írónőre jellemző részletességgel járjuk be mindhármuk családfáját a felmenőktől a leszármazottakig, a tanároktól a tanítványokig.
Réz Andrást én is először a rádióban hallottam, ahol ő volt „az imperialista amerikai film magyar szálláscsinálója” amit én nagyon bírtam benne. S persze későbbi pályafutását is nyomon követtem, aztán annak idején elolvastam a Válogatott szorongásaim című könyvét, meg a…
Bárdos András első könyve volt tavaly az Ítélet – a híradós műsorvezetés után valószínűleg egyszerűen kiírta magából a sok éves frusztrációját. Maga a frusztráció persze indokolt lehet, szegény nyolc évig talán egyetlen napig sem tudott az értékes vagy a fontos dolgokkal…
Az utóbbi évek vesszőfutása után meglepően jó regényt adott ki Leslie L. Lawrence a Lendvay-sorozat részeként. Egyszerű, de lendületes történetvezetés jellemzi, új a környezet és újak szereplők, és ami nagyon fontos: a könyv mentes a szerkesztési hibáktól.
Szeretem az apokalipszis-történeteket: a Végítéletet Stephen Kingtől, a Vakságot José Saramagotól, de itt van az Éli könyve, a Legenda vagyok – az apokalipszis egyébként is trendi téma manapság az irodalomban és a mozikban egyaránt. Cormac McCarthy könyve szerint is történt…
Jócskán lódít a fülszöveg: ez a könyv nem különleges, nem rendkívüli és a szexipar sem különösebben zárt. Igaz, Kovi mindjárt az előszóban helyesbít és neki már igaza van: sem benne, sem a munkájában nincs semmi különös, az évek során azonban…
Egy tipikus amerikai menedzsment-könyv. Szól valamiről, ami azonban túl egyszerű és rövid is ahhoz, hogy könyvet írjunk róla. Talán újságcikknek jó lett volna. Úgyhogy a szerző minden apróságot legalább háromszor a szánkba rág majdnem ugyanazokkal a szavakkal, és rengeteget ír…
Sajátos apokalipszis tör ki az emberek körében: nem halnak meg és nem is válnak zombivá, hanem megvakulnak. Ez az alapötlete az irodalmi Nobel-díjat érő 1995-ös műnek, érdekes szituáció, és ahogy túlélő is kell minden hasonló történetbe, itt is akad egy…
