Az Éhezők Viadala során Katniss és Peeta szembeszegültek a Kapitólium szabályaival, ezért nem csak ők, de szeretteik is életveszélynek vannak kitéve. Tettükkel akaratlanul is feltüzelték a lázadókat és Katniss az ellenállás szimbólumává vált. Panem vezetői ezt természetesen nem nézik jó szemmel, ezért a körzetekben egyre erőszakosabb, szigorúbb módszereket vezetnek be, hogy a lázadókat letörjék.
A Futótűz leginkább egy átvezetés a trilógia első és utolsó része között. A történet felépítése szinte teljesen megegyezik az első résszel, csak ebben a részben kicsit nagyobb hangsúlyt kapnak a mellékszereplők, jobban megismerjük a többi körzetet és a Kapitóliumot is. Jobban előtérbe kerül Katniss szerelmi élete is, bár továbbra sem egyértelmű, hogy mennyire kedveli a két fiút, ami azért furcsa, mert egyes szám, első személyben van megírva a történet, mégsem tudunk meg szinte semmi az érzéseiről, érzelmeiről.
A könyv első fele unalmasra sikeredett, és negatívum, hogy rengeteg részletekbe menő ismétlés, utalás van benne az első részből. Szükségtelen elismételni például minden információt a megemlített szereplőkről, mert aki olvasta az első részt, úgyis tudni fogja kik ők, és mi a történetük. A felétől aztán beindulnak az események: az Aréna sokkal izgalmasabban, ötletesebben lett felépítve, tele van trükkös csapdákkal, logikai feladatokkal. Több szereplőért is izgulhatunk, mivel jobban megismerjük őket, mint az előző viadal versenyzőit.
A karakterek továbbra is jól vannak megalkotva, egy ilyen világban teljesen érthető cselekedetekkel, hibákkal és elkeseredettséggel. Katniss és Gale elszántsága és lobbanékonysága, Peeta – akinek nem voltak igazán megélhetési gondjai – naivitása, Haymitch alkoholizmusa és nemtörődömsége mind helyén való. Katniss jellemfejlődése is látványos az első részhez képest, épp ezért ellentmondásos, hogy hagyja, hogy mások irányítsák, dróton rángassák a
saját céljaik érdekében.
A második rész magyar nyelvű fordításával viszont nem voltam kibékülve, egyre több szlenget használ a fordító. Ami az első részben még elfogadható mennyiség volt egy 16 éves szájából, az ebben a részben már kezdett sok lenni. A „Nagy Mészárlás” szintén csapnivaló fordítása a jubileumi viadalnak, főképpen úgy, hogy a Kapitólium ezt nem mészárlásnak, hanem reallity show-nak próbálja eladni és az egész könyvsorozatban nagy hangsúlyt fektetnek a kirakatpolitikájukra.
A végén számítunk a csavarra, mégis meghökkent és meglep, de nem csak minket, hanem a szereplőket is. Az írónő ráadásul teljesen nyitva hagyta a történetet, fokozva az izgalmakat a harmadik, befejező részig.
Suzanne Collins: Futótűz
Agave Kiadó, 2010.