John Scalzi: Vének háborúja (Vének háborúja-sorozat, 1.rész)

John Scalzi a Csillagkapu Univerzum tévésorozat egyik írója volt, majd a korábbi tapasztalatait felhasználva nagyszerű önálló regényt írt, amelyben a pörgős történetbe ágyazva érdekes társadalmi kérdéseket vet fel.

A könyvnek már a felütése is nagyon erős: az űrben az idegenek ellen harcoló Gyarmati Véderőbe csak 75 éves önkénteseket soroznak be a megfiatalítás ígéretével. Ilyen közlegénynek csap fel a 75. születésnapján a főhős John Perry is, az ő első évét követhetjük végig a Gyarmati Véderő soraiban. A könyv első részére a kitűnő humor a jellemző, már a felesége sírja mellett állva is jókat mond az öreg, és később is a legváratlanabb pillanatokban jönnek nagyszerű beszólások a szereplőktől. OK, ezek általában kissé gusztustalanok, de attól még ütősek és pont a helyükön vannak.

A jó sci-fi egyik alapja, hogy a technikai és tudományos újdonságok egyrészt konzisztensek legyenek, másrészt ne meghatározzák, csak megalapozzák a mondanivalót. A vének háborújában ez tökéletesen így történik: a nem túl távoli jövőben járunk, ahol a Gyarmati Véderőnek a földinél fejletteb, de az olvasó számára is érthető és átélhető technológia áll a rendelkezésére. Az egyetlen furcsaság az volt, amikor a kiképzés előtt az információkat PDA-kon adták át a közlegényeknek, végül is ezeket már a jelenben sem használja senki, nemhogy a fejlettebb jövőben. A megfejtés, hogy a könyv csak magyarul jelent meg ilyen későn, 2004-ben még, amikor a szerző megírta, táblagépek egyáltalán nem voltak, és az okostelefonok sem terjedtek el ennyire. Szerencsére ezután a kiképzés és a harc során használt eszközök már kellően futurisztikusak akár 2012-höz képest is…

A disznó viccekkel feldobott űrháborúsdi azonban csak az alap ahhoz, hogy a szerző ma is releváns társadalmi kérdések sokaságát vesse fel. Ilyen az öregedés, a klónozás, a lélekvándorlás, a háborúzás, a gyerekkatonák bevetése, az univerzum, a szeretet – elképesztően sok érdekes kérdés merül fel a könyv átlagos terjedelméhez képest. Természetesen az összes megfejtés vitatható: nem hiszem például, hogy a 75 évesek nyitottabbak lennének az idegenek elleni harcra, mint a fiatalabbak. Az sem valószínű, hogy az univerzum értelmes lényei egymással egyáltalán összevethető technológiai és erkölcsi színvonalon álljanak ahhoz, hogy a mi fogalmaink szerinti háborút tudjanak vívni egymással. Ugyanakkor a szerző sehol sem ítélkezik, csupán az izgalmas történetbe ágyazva kérdéseket vet fel és elgondolkoztatja az olvasót, amivel nagyszerűen szórakoztat is.

A történeten pedig jól látszik a szerző tévésorozatos rutinja: a könyv végig pörgős és filmszerű, a tartalmi gazdagságához képest pedig meglepően rövid. Rengeteg harc, szerelem és tanulság fért el ezen a 250 oldalon, ami az év egyik legjobb könyve eddig. Jó, hogy végre magyarul is megjelent, várjuk a trilógia többi részét is!

John Scalzi: A vének háborúja
Agave Kiadó, 2012.