Izgalmas második világháborús regény olyan angol nőkről, akik Franciaországban kémkedtek és szabotálták a nácik hadműveleteit.
A könyv három történetszál és két időszak között ide-oda ugrál. 1944-ben egy brit kémszervezetnél Eleonore, egy asszisztensnő felveti, hogy a Franciaországba ledobott kémek lehetnének férfiak mellett nők is, mert a háború közepén a szabadon kószáló nők kevésbé gyanúsak, mint a férfiak. Ki is nevezik az új szervezet vezetőjének, beszerveznek fiatal nőket, kiképzik őket, átdobják Franciaországba, akik ott bekapcsolódnak a kémkedésbe.
A második főszereplő az egyik ilyen kémnő, Marie, akinek a figurája több szempontból is furcsa. Egyrészt hajlandó elhagyni a kislányát az életveszélyes kémkedés kedvéért – vannak a világon a gyereküket elhagyó anyák, de Marie kifejezetten szereti a lányát és kötődik hozzá, nehezen érthető, miért választja a lánya helyett a háborúban való aktív részvételt. Ezen kívül sok kulcspillanatban láthatóan inkompetens, például az első útjába akadó férfi miatt kockára teszi a küldetés sikerét, megszegi az utasításokat… Ugyanakkor izgalmas is követni a kiképzését, majd áthelyezését Franciaországba, ahogy felveszi a kapcsolatot a hálózat többi tagjával, kémkedni és rádiózni kezdenek, de végig bujkálniuk kell a nácik által elfoglalt országban.
A harmadik főszereplő Grace, aki 1946-ban, tehát már a háború után New Yorkban talál egy bőröndöt fiatal nők fényképeivel és nyomozni kezd a kilétük után. Grace sorsát is részletesen megismerjük, de ez a történetszál érdektelen a háborús részekhez képest, erőltetetten is kapcsolódik hozzájuk, tulajdonképpen teljesen felesleges a könyvben.
Mert aztán Franciaországban valami elromlik, Marie rádióüzenetei gyanúsak lesznek, és az olvasó mindhárom nővel egyszerre próbálja megérteni, mi történik. A regény utolsó negyede annyira izgalmas, hogy este nem tudtam letenni és éjszakába nyúlóan olvastam – a hibáival együtt is rég volt ilyen jó könyv a kezemben.
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
Agave Kiadó, 2021.