Vidéki tanácselnökök, párttitkárok, munkásőr-vezetők, rendőrtisztek, téeszelnökök viselt dolgai elevenednek meg a Libri Kiadó gondozásában megjelent tanulmánykötetben.
A könyvben található 17 írás egyaránt a Magyar Nemzeti Levéltár megyei egységeiben őrzött dokumentumok, konkrétan a párt belső ellenőrzésére szolgáló szervezete, a Központi Ellenőrző Bizottság iratainak felhasználásával készült. Mivel a kötet tanulmányai levéltári anyagok alapján íródtak, nem találhatunk bennük szubjektív ítéleteket, következtetéseket, nincsenek bennük felesleges kitérők, olcsó szóvirágok, csak a feltárt események szikár leírása. Ez talán a könyv legnagyobb erőssége, hiszen a még mindig nem teljesen feldolgozott félmúltunk vitás kérdéseiben nem foglal állást, „csak” közöl.
A könyv szereplői, a kommunista kiskirályok visszaéltek azzal a hatalommal, mely nekik adatott. Ezek a visszaélések igen sokrétűek: részegeskedés, csalás, lopás, emberölés, sikkasztás, korrupció, szexuális zaklatás, verekedés, megalázás, a jog és az erkölcs törvényeinek áthágása. A legtöbb problémát az okozza, hogy a helyi potentátok viszonya a saját hatalmukhoz nem egészséges, nem tudják helyiértékén kezelni, folyton átlépnek a saját határaikon, mert úgy érzik, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül. S úgy tűnik, nem is tévedtek túl nagyot, hiszen a leírt esetek közül mindössze egy végződik kétéves letöltendő börtönbüntetéssel. Itt a Heves megyei munkásőrparancsnok munkaidőben, szolgálati autóval illegálisan fácánra vadászik, miközben fejbe lövi a mellette ülő sofőrjét. Ez olyan kirívó eset volt, amit még akkoriban sem lehetett eltussolni, de például a sátoraljaújhelyi járási tanács elnökének ügye, aki Zalkod faluban bántalmazta, verte, kényszerítette a téeszbe belépni habozó parasztokat, nem is került bíróság elé, párton belül megoldották az esetet: tisztségéből leváltották a botló funkcionáriust, majd azzal a lendülettel kinevezték a kenézlői téesz elnökévé.
A kötet első tanulmányában Czinege Lajos honvédelmi miniszter életébe pillanthatunk bele, aki már a korban is hírhedt volt urizáló életmódja, pazar villái és vadászatai miatt. A következő írás rögtön a második világháború végére, 1945-46-ba repít vissza bennünket, hogy megtudjuk hogyan keserítette meg a Magyar Államrendőrség csornai járási parancsnoka a háború borzalmaiból éppen csak eszmélő helyi lakosok életét. Cseh Zita írásából a fentebb már emlegetett munkásőrparancsnok emberöléssel végződő fácánvadászata körülményeivel ismerkedhetünk meg. A soron következő tanulmány a Tatabánya városi párbizottság első titkárának 1955 és 1965 közötti kihágásait dolgozza fel: italozások, kocsmai balhék, házasságtörő kapcsolatok szegélyezik a derék káder életútját. Az ötödik írás a Hajdú-Bihar Megyei pártbizottság első titkárának szennyesét teregeti ki, aki színlelt szerződések és strómanok révén alaposan kiveszi a részét a korban bomba üzletnek számító libáztatásból. A következő történet a várpalotai pártitkárról szól, aki szintén nem vetette meg az italt, sőt egy bányásznap alkalmából részegen megütött és leköpött egy szintén ittas bányászt. Mezőtúron a tanácselnök, a pártitkár meg a rendőrkapitány együtt piáltak és kártyáztak a Nyalka Tetűben, miközben döntöttek a kisváros kisebb-nagyobb ügyeiben is, s ezeken kívül is micsoda dolgokat vittek véghez: agresszív, korrupt, hazárdjátékos és alkoholista gazemberek voltak.
A zalaegerszegi pártitkár a nőügyei miatt került a kötetbe, nem csak a környezetében megforduló nőkkel kezdett ki, de eljárt bordélyházakba is. A könyv kilencedik írására fentebb már kitértem: a zalkodi téesz szervezése közben megesett bántalmazásokról és az ezek nyomán megszületett feljelentésről szól. A soron következő négy tanulmány téeszelnökök viselt dolgait listázza: italozás, vesztegetés, hivatali visszaélés, csalás, közokirat-hamisítás, megtévesztés, hatalmi túlkapások, ésszerűtlen, mindenféle racionalitást nélkülöző gazdálkodás szerepel a bűnlajstromon. A kötet 14. és 15. írása két „Vörös báró” működését írja le. Az egyikük a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a másikuk pedig a Mátraaljai Szénbányák Vállalat vezérigazgatója volt, de ami közös bennük, hogy az általuk vezetett állami vállalatok erőforrásait saját gazdagodásuk szolgálatába állították. Az utolsó előtti tanulmányból az 1980-as évek elejének híres betöréssorozatával ismerkedhetünk meg. Az ügy sajátosságát az adja, hogy a bűncselekmények mögött rendőrtisztek álltak. Végül az utolsó írásból egy vállalat művezetőjének szexuális zaklatási ügyeibe pillanthatunk bele: a derék vezető rendszeresen zaklatta és kényszerítette szexuális aktusra az alatta dolgozó nőket.
A Kommunista kiskirályok olvasmányosan megírt, de szigorúan tényszerű, végig pontosan lábjegyzetelt, komoly tudományos munka, amely ráadásul egy olyan korszak hétköznapjait mutatja be, amely még ma sem túlontúl feltárt, mellyel kapcsolatban több a legenda, mint a tényszerű adat és a tárgyi tudás. Ráadásul, miközben feltárulnak a visszaélések, mi magunk is képet kapunk az állampárt működéséről és a vezetőinek gondolkodásáról, mert ez az igazán fontos, ha ennek a már harminc éve elmúlt negyven évnek a történetét próbáljuk megragadni.
Kommunista Kiskirályok (szerkesztette: Majtényi György, Szabó Csilla, Mikó Zsuzsanna)
Libri Kiadó, 2019.