Közös folytatás készült a két szerző saját külön regényeihez, amelyben az örök másnapos Ferenczy és egy fiatal őrmester lány a forradalmi Budapesten nyomoz egy sorozatgyilkos után.
Két előzményregényt is folytat a kötet: Kemény Zsófitól a Rabok tovább adja az univerzumot, a Budapesten kitört forradalmat, Kondor Vilmostól A bűntől keletre pedig a főszereplő nyomozót. A forradalomtól sújtott Budapesten sorozatgyilkosság kezdődik, valaki sorra kivégez még hatalomban levő politikusokat, majd a forradalom helyi vezetőit. Ferenczy mellé kivezényelnek egy rendőrtiszti főiskolás hallgatót, egy fiatal lányt, akivel nyomozni kezdenek a sorozatgyilkos után.
A könyvön Kemény Zsófi ugyanúgy szerzőként van feltüntetve, mint Kondor Vilmos, de érzésre nekem ez egyértelműen egy Kondor-regény. Az örökké másnapos nyomozó ide-oda mászkálna a városban, de mivel forradalom van, mindenhonnan lőnek, minden járókelő életveszélyben van. Ferenczy ezért többféle közlekedési módszert kipróbál: rollerezik, rendőrségi busszal megy, sportautóval, sínbiciklivel, illetve ahogy Gordon Zsigmondtól megszoktuk: gyalog – ez utóbbi a legérdekesebb, nyilván, látni a széteső várost ezúttal egy idősebb, tapasztaltabb szerző szemével. Kondor Vilmos korábban kritikában lelkesedett a Kemény Zsófi által megalkotott, mármint lerombolt és veszélyes Budapest iránt, és most ugyanezzel a lelkesedéssel jár-kel ebben az univerzumban a saját főhősével.
A Ferenczy mellett dolgozó őrmester lány sajnos kevésbé érdekes: mindig tökéletes a kinézete, csak a regény végére esik szét. A lány (és még egy hacker fazon) segít az informatikában járatlan nyomozónak abban, hogy a szorgalmasan bloggoló gyilkos internetes tevékenységét lekövessék, illetve a lány általában a „fiatalos” trendekkel is tisztában van. Egy interjú szerint az ő karakterét írta Kemény Zsófi, nyilván a könyvben szereplő slam szöveget is, illetve a forradalomról szóló jeleneteket. Ez utóbbiak már Zsófi saját előzményregényében sem voltak túl érdekesek, és most sem azok – Kondor Vilmos viszont zseniálisan fordítja át az egészet iróniába azzal, ahogy a középkorú Ferenczy másnaposan, cinikusan, ironikusan, a fiatalos trendekben és informatikában járatlanul reagál a dolgokra. Halott pénz, ugye – hát már a pénz is halott? Micsoda világ… Aztán szemüveg nélkül nem látja meg a leselkedő drónt, a blogbejegyzéseket telefonban felolvassák, esetleg kinyomtatják, a szuper sportautót pedig jobb híján végig hármasban vezeti… Réti László írt hasonló marhaságot, amikor az ő másnapos nyomozó főhőse egy Minit nem tudott rükvercbe tenni, na ez is pont ilyen vicces, és a regény tele van hasonlókkal.
Ferenczynek van egy szerelme is, aki annyiban érdekes, hogy ismeretlen okból beköltözik egy forradalmi csapathoz, ahol újabb történetszálakat lehet felvenni. És van persze egy elmebeteg sorozatgyilkos, de annyi a halott és annyi vér folyik, hogy egyenként már nem gyászoljuk meg az elhunytakat. Az idő is szorít, mert Magyarország a forradalomhoz képest is végleg elveszhet, ha nem lesz meg a gyilkos. De a kellő időben Ferenczy nyilván összeszedi magát és a legviccesebb viszontagságokon keresztül, az ekkor már zilált frizurájú őrmesterrel és a könyvtár-informatikus fazonnal nehezítve is a nyomába ér. Nem ártott volna egyébként az informatikai részeket helyre tenni: ha a főhős nem is ért hozzá, a szerzőknek illett volna felkérni egy informatikust lektornak, nem pedig az aluljáróból rátalálni a Lehel tér környékén egy otthoni wifi-hálózatra, amit a máskülönben rafinált sorozatgyilkos előzékenyen saját magáról nevezett el…
Kemény Zsófi – Kondor Vilmos: Értetek teszem
Libri Kiadó, 2018.