Az Ondrok gödre folytatásából kiderül, hogyan boldogul egy szorgos és törekvő magyar parasztcsalád Amerikában, s sikereik közepette hogyan élik meg a hazától, az otthontól való elszakadást. A Kaliforniai fürj egy gigantikus, közel 650 oldalas nagyregény az idegenbe szakadásról.
Oravecz saját családja történetére támaszkodva írta meg az Ondrok gödrét, az Árvai család történetének elbeszélését, s ezen a csapáson halad tovább a Kaliforniai fürj is. Persze az írás előtörténete és a két mű terjedelme közti különbségből is érezzük, hogy a fontosabb munka, az igazi főmű ez a második, bár a két regény olyan szorosan összefügg, hogy tekinthetőek egy könyv két kötetének is. Az író eredeti terve is egy, a kivándorlásnak szentelt regény megalkotása volt, azonban ő is érezte, hogy egy ilyen írást képtelenség Ellis Islanden indítani, ezért írta meg előbb a kivándorláshoz vezető okok történetét egy felvezető könyv formájában.
A Kaliforniai fürj azon a ponton kezdődik, ahol az Ondrok gödre véget ért: Árvai István családjával, feleségével és két gyerekével együtt kivándorol Amerikába, hogy ott ipari munkásként annyi pénzt gyűjtsön össze, amennyiből itthon földet tud magának venni. Az első fejezetben megérkeznek New Yorkba, s onnan vonattal indulnak tovább az ohioi Toledóba. Itt jelentős magyar kolónia található, vannak magyar boltok, magyar templom, magyar iskola. Kezdetben egy panzióféleségben laknak, majd saját házat bérelnek. István egy vasöntödében kezd el dolgozni, jobbára ott is magyarok között. A regény 61 fejezetéből 26 játszódik Toledóban, ezalatt 7-8 év telik el, s Árvaiéknak két újabb gyerekük születik, ezért az eleve tervezettnél csak kevesebbet tudnak félretenni, ami miatt a hazautazás időpontja kicsit csúszik. 1907-ben gazdasági válság sújtja az Egyesült Államokat, s bár István nem veszíti el a munkáját, nem kockáztat, családjával együtt felkerekedik és Dél-Kaliforniába költözik, ahol az olajipar éppen felfutóban van, hogy ott olajmunkásnak álljon.
A további fejezetek a dél-kaliforniai Santa Paulában és környékén játszódnak. Itt Istvánék házat bérelnek, majd a családfő ismét munkába áll. Kaliforniában is születik két újabb gyerek, de két haláleset is történik. István mellett az elsőszülöttjük, Imruska, amerikai nevén James lép elő második főszereplővé (ahogyan az Ondrok gödrében János mellé lépett az elsőszülött István). Megismerkedhetünk szexuális érésével, kalandjaival, geológiai érdeklődésével, stanfordi tanulmányaival, a későbbi feleségével. Anna és István végül úgy döntenek, hogy hazaindulnak, de az utolsó pillanatban meggondolják magukat és a végleges maradás mellett döntenek. Farmot vásárolnak és gazdálkodásba kezdenek, s ezzel eredeti tervüket valósítják meg, csak éppen az otthontól távol, más kontinensen, más éghajlás alatt: tulajdonképpen happy end ez is, ha kissé keserű is…
A kötet története, bár évszámok csak elvétve fordulnak elő, közvetett utalásokból, történelmi események emlegetéséből viszonylag könnyen rekonstruálhatóan az 1898 és 1937 közötti szűk négy évtizedet öleli át, mégpedig az első világháború végéig részletesebben, onnantól pedig nagy ugrásokkal.
A regény írásmódja jellegzetesen lassú, hömpölygő, minden kis részletre akkurátusan kitérő elbeszélés, tele hétköznapi banalitásokkal, aprólékos tájleírásokkal, ismeretközlő betétekkel. Az elbeszélő kívülálló személy, akinek ismerethorizontja látszólag végtelen, reflektálatlan mindentudása fölötte áll a szereplők által birtokolt ismereteknek, s így nemcsak az Árvai családot, de a tájat, a városokat és a benne élő társadalmat is felülnézetből látja. Nyelvezete egyszerű, dísztelen, általában a direkt közlésre, ismeretátadásra koncentrál, miközben előszeretettel használ bevett nyelvi kliséket, köznapi fordulatokat. Ez a fajta nyelvi minimalizmus különösen igaz a dialógusokra. Az elbeszélés tempója nem csak lassú, ráérős, de állandó is, amiből egyfajta megnyugtató harmónia árad. Nem történnek nagyobb kataklizmák a könyvben (csak olyanok, amelyek a hétköznapi életben is megesnek, mint amilyen egy haláleset): az Árvai család nyugodt ütemben gyarapodik, szinte minden bejön, amibe belefognak, tulajdonképpen csupa jó történik velük, s ha megesik is néha valami rossz, az vagy jóra fordul, vagy gyorsan feledésbe merül. Persze Oravecz rendszeresen él azzal az elbeszélő stratégiával, hogy a kiinduló helyzetet úgy bonyolítja, mintha valami váratlan fordulatot, krízist készítene elő – legalábbis az olvasói beidegződések alapján ennek kellene következnie, de végül nem történik semmi olyasmi, ami a cselekmény menetét érdemben befolyásolná. Jellemző példa erre, amikor Imruska még kiskorában, Toledóban elcsatangol, bemegy az erdőbe, minden járt utat elhagy, eltéved, hasztalan keresi a kiutat, közben esteledik, már szalad, maga sem tudja merre, mígnem… váratlanul kiér az erdőből és megtalálja a hazautat. Egy idő után az olvasó már nem dől be ezeknek, megszokja, hogy ebben a könyvben nem kell drámai fordulatokra, jóvátehetetlen tragédiákra számítania.
A Kaliforniai fürj további különös sajátossága, hogy hosszas bekezdések, akár teljes fejezetek foglalkoznak a történettől teljesen független kérdésekkel, mint amilyen a toledói magyar kolónia élete, a vasöntés vagy az olajfúrás technológiája, Kalifornia időjárása, hegységeinek és sivatagainak geológiája. Ezek a betétek hihetetlen mennyiségű tudásanyagot mozgatnak meg, a háttérben nagyszabású kutatómunkával, könyvtárazással, oral history felhasználással, azonban unalmasak és indokolatlanul meg is terhelik a szöveget. Kivéve persze, ha föltesszük, hogy az író célja eleve az ismeretterjesztés volt, s az Árvai család történetével csupán ennek örvén hozakodott elő…
A regény szereplői sincsenek túlságosan kidolgozva: sablonosak, elnagyoltak, elvontak. István valószínűtlenül pozitív alak, mintaszerű apa és férj, munkájában, otthoni teendőiben, házastársi feladataiban lelkiismeretes. Munkatársaival, embertársaival, családtagjaival jó viszonyt ápol, semmilyen konfliktusba nem keveredik, nem iszik, nem csalja a feleségét, nem veri a gyerekeit, barkácsol, mindent megjavít, szereti a földet és a természetet. Anna a hagyományos női szerep megszemélyesítője: erkölcsileg feddhetetlen, hűséges feleség és áldozatkész anya. Ugyanez az egysíkúság mondható el közös gyerekeikről is, és minden más szereplő is egydimenziós, nincsenek rendesen kitalálva, megrajzolva.
Érdekes írás, ami túl sok meglepetést ugyan nem tartogat, unalmasnak azonban mégsem nevezhető, mert didaktikus, ismeretterjesztő attitűdje pedig valami megmagyarázhatatlan derűt kölcsönöz neki. Ez a könyv nem izgalmas, nem fordulatos, nem vicces, nincsenek benne nagy érzelmek, de a fenti minőségek nélkül is: csak szimplán jó.
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj (A rög gyermekei-sorozat, 2. rész)
Magvető Kiadó, 2017.