Nicolas Barreau harmadik könyve még az eddigieknél is romantikusabb, mert a főszereplőt olyan érzelmekkel ruházza fel, amelyek már-már mesébe illők: egy férfit egy titokzatos nő az őrületbe kerget a szerelmes leveleivel.
Mielőtt belecsöppennénk a jelenkori eseményekbe, Jean-Luc megosztja velünk egy gyerekkori szerelmi csalódásának történetét, amely még felnőttkorában is hatással van rá. Iskolás korában beleszeretett egy osztálytársnőjébe, akinek szerelmes levelet írt. De csalódnia kellett: a lány felolvasta a levelet a barátnőinek, akik jót derültek rajta, ő pedig ezt végig hallotta. Ma is szomorúan emlékszik vissza a történtekre és talán ennek köszönhető, hogy azóta sem sikerült komoly kapcsolatot kialakítania nőkkel. Mivel azonban sármos és kedves férfi, a nők körülzsongják, de élete párjára még nem sikerült rábukkannia.
A történet mában játszódó része a már megszokott helyszínen, Párizs utcáin játszódik, és ezúttal is francia életérzést áraszt a könyv. Új kávézókat, könyvesboltokat, galériákat ismerhetünk meg, amelyek valóban léteznek, ha nem is pont ugyanilyenek a valóságban. Jean-Luc egy galériát üzemeltet, ahol a napjait kiállítások szervezésével tölti. Egy reggel levelet talál a postaládájában, egy szerelmes levelet, amelyet Principessa írt az ő Ducjának. A levélben Principessa bevallja, hogy már régóta vonzódik a férfihoz, de a szerelmi vallomás mellett kiköti, hogy csak akkor adja magát oda neki, ha Jean teljesen behódol előtte, és ezentúl hanyagolja más hölgyek társaságát. Mivel csak a közeli barátai szólítják Ducnak, Jean-Luc sejti, hogy személyesen is ismeri a levélírót, de annyira a hatalmába keríti a levél, hogy elhatározza, válaszol rá.
Egyik levél követi a másikat, ezek is szerepelnek a könyvben. Principessa és Duc lassan jó barátok és szerelmesek lesznek. Kiöntik egymásnak a szívüket és kacérkodnak, mert mindkét fiatalt izgatja az ismeretlen. Sőt Jean-Luc nyomozásba kezd, mert mindenképpen szeretné felfedni a csodálatos „idegen” kilétét. Ettől kezdve napjait a kétségbeesés jellemzi: a végén már mindenki gyanússá válik számára, még egy férfi ismerőse is. Egy ideig biztos benne, hogy az illető a bolondját járatja vele… Mikor már a barátai számára is világos, hogy Jean-Luc a megtébolyulás határán van, próbálják óva inteni, de ő senkire sem hallgat, csakis Principessára vágyik… A nő pedig a leveleivel irányítja a férfit, aki mindenre képes érte. A történet vége felé Jean-Luc annyira elkeseredetté válik, hogy bebeszéli magának, hogy a gyerekkori szerelme írja a leveleket. És persze kiderül, hogy az illető végig a szeme előtt volt, és nem is gondoltunk volna rá…
Ismét izgalmas és nagyon romantikus történetet olvashatunk, az írónő képes a szerelem és a vágyódás olyan formáját visszaadni a könyveiben, amelyekről mi nők csak álmodhatunk. A főszereplő férfi mindhárom kötetben annyira beleszeretett a nőbe, amilyen vágyódás csak a tündérmesékben van – a herceg megharcol a szerelméért, képes tűzön-vízen át is elmenni érte. A könyv borítója is csodaszép ismét, elég ránézni, hogy átérezzük a könyv hangulatát, és miközben izgulunk a fiatalokért, a helyszínek bemutatása közben Párizst is újból a szívünkbe zárhatjuk.
Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz
Park Kiadó, 2016.