Húsz évnyi rajongás után igazi különlegesség újonnan megismerni egy olyan regényt, amelyet Stephen King még a pályája elején írt. 1979-ben járunk, amikor már megjelent a Carrie, a Ragyogás és a Végítélet, tehát a tehetsége csúcsán volt, ekkor írta Richard Bachman név alatt A Hosszú Menetelés című kisregényt, amely most először jelent meg magyarul.
A könyv témája elképesztően beteg, bár azóta az Éhezők viadalában láttunk hasonlót: száz fiúnak rendeznek gyaloglóversenyt az Egyesült Államok vidéki útjain, és aki nem tudja tartani az óránként négy mérföldes tempót, három figyelmeztetés után agyonlövik. A kisregényből nem derül ki, hogyan rendezhetnek ilyen embertelen versenyt Amerikában, és ilyen szempontból a fülszöveg kifejezetten félrevezető („Amerikát totális diktatúra uralja…)”. Valójában King egyáltalán nem foglalkozik a verseny társadalmi környezetével, nincs szó politikáról, erkölcsökről vagy tévés nézettségről, a könyv ennek a száz fiúnak a története, akik közül agyonlövik, aki megáll, a nézők pedig az út mentén szurkolnak nekik.
A történetet Ray Garraty, az egyik fiú meséli el, mindent az ő szemszögéből látunk és végig az ő gondolatait követhetjük. A fiúk gyalogolnak, közben beszélgetnek, és kibeszélnek számtalan témát, ami tizenéves fiúk között felmerülhet. Így például mesélnek egymás barátnőiről, Garraty is szerelmes egy lányba, egy másik fiú már nős, a harmadikat éppen kirúgta a szerelme, a negyedik talán meleg és így tovább, sokuknál a szerelmi csalódás egyben a versenyen való indulás oka is. Garraty sokat gondol vissza a verseny előtti életére, az elhurcolt apjára, az anyjára, barátaira, de sok más fiú hátterét is megismeri út közben.
És persze zajlik a verseny: fáradnak a fiúk, kopnak a cipők, éhesek és szomjasak az éjjel-nappali folyamatos gyaloglástól. Néhányan őrültségeket követnek el, néhányan tényleg megőrülnek, mások megsérülnek vagy egyszerűen csak összeesnek a fáradtságtól – a kísérő katonák pedig kivégzik őket. Néhányan taktikáznak, előresietnek vagy lemaradnak, lelkileg is próbálnak nyomást gyakorolni, esetleg segítenek egymásnak – de a végén mindenképpen csak egy maradhat.
Stephen King pontosan és hatásosan mutatja be a kamasz fiúk lelkivilágát, minden versenyző reális és élő (egy darabig), persze a verseny néhány napja alatt Garraty csak néhány társával tud alaposabban megismerkedni. Szintén jól ismeri King a vidéki Amerika lakóit, akik az út mentén lelkesednek és szurkolnak, és az is hiteles, ahogy közönség és a fiúk egymás halálára reagálnak. A könyvben ezek a tizenéves fiúk látják, ahogy a társaik erőszakos halálát a társadalom szó nélkül veszi tudomásul – vidám alapötlet, amiből King zseniális kisregény kerített.
Stephen King (mint Richard Bachman): A hosszú menetelés
Európa Kiadó, 2015.