A hatodik, befejező részéhez ért a Vének háborúja-sorozat, amelyben a hőseink ismét keményen harcolnak mind az űrben, mind a bolygók felszínén, mind a tárgyalóteremben, de még úgyis, ha az egész testükből már csak az agyuk maradt meg, összekötve egy űrhajóval…
Aki emlékszik, az ötödik részben volt egy szomorú sorsú szereplő: az illetőnek csak az agya volt meg egy dobozban, amit összekapcsoltak egy űrhajóval, így technikailag eggyé vált vele. Mint kiderül, nem ő volt az egyetlen, aki így járt, a rraey faj egész flottát épített ilyen módon vezérelt hajókból. A hatodik rész első fejezete egy ilyen pilóta sorsát mutatja be részletesen:
Rafe Daquin vagyok, egy agy egy dobozban.
A történet azzal kezdődik, ahogy Rafe-et felvették egy kereskedőhajóra harmadpilótának, akkor még teljes épségben. Velük utazik a hajón egy ismert politikus is, és hogy-hogy nem, út közben irányt változtatnak, majd elrabolják őket a Rraey-k. Rafe-ből végül nem marad más, mint az agya egy dobozban, ahol a rraey-k kínzással ráveszik, hogy működjön együtt, tanulja meg vezetni a hajót és szimulált gyakorló küldetéseket kell végrehajtania. A drámai bonyodalom, hogy Rafe korábban részt vett az űrhajó-típus szoftverének kifejlesztésében és ismer néhány kiskaput a rendszerben… A fejezet tehát hosszabban és mélyebben tárgyalja, milyen érzés, ha valaki már csak egy agy, amit összekapcsolnak egy űrhajóval, de az is kiderül, kik álltak a korábbi részek gyanús támadásai mögött.
A könyv négy külön fejezetből áll, az első Rafe története, a másik a Konklávé politikai viharairól szól. Egyes szenátorok szakítással fenyegetőznek arra az esetre, ha Gau tábornok nem szakít az emberiséggel, de éppen tárgyalásra érkezik egy földi delegáció is. Azonban mielőtt az emberek odaérnének a Konklávé bázisára, megtámadják őket, így merész mentőakció veszi kezdetét. Az akció-rész izgalmas, de előtte és utána a második rész dögunalom: Gau tanácsadója számol be a politikusok tárgyalásairól. Alkudoznak, beszélgetnek, az érkező földi delegáció is bekavar, jelentéseket értelmeznek, de nem történik igazán semmi. A fejezet végén jön viszont egy fordulat, ami az emberiség útját is meghatározza egy időre.
A harmadik fejezetben egy katonai egységet követünk, akik azzal töltik az időt, hogy a Gyarmati Szövetség ellen fellázadt bolygók lakosságát féken tartsák. Fogalmuk sincs róla, miért fordultak az emberek hirtelen a Gyarmati Szövetség ellen, de nem is az ő dolguk, hogy tudják, ők csak változatos fegyverarzenállal harcolnak embertársaik ellen. A fejezet végére ugyanakkor, ha a katonáknak nem is, az olvasónak lehet némi fogalma arról, kik állnak a lázadássorozat mögött… Végül a legutolsó részben Wilson kapitány és társai kihallgatják a foglyokat és felállítanak egy teóriát, majd megpróbálják annak helyességéről az ismert univerzum összes képviselőjét meggyőzni.
Az utolsó részre a szerző sajnos elvesztette a korábbi lendületét, amellyel felfedezte ezt az univerzumot, és sem filozófiában, sem akcióban, sem ötletekben nem mutat semmi újat. Felmutat viszont valami sokkal mélyebb mondanivalót a politikai rendszerekről: szabad-e, lehetséges-e elnyomni az embereket a vélt biztonságuk érdekében? A válasz megjósolható, de a regény igényes és szép kifejtése ennek a kérdésnek, és egyben méltó befejezése a Vének-háborúja sorozatnak is.
John Scalzi: Árnyékszövetség
Agave Kiadó, 2015.