Georges Simenon 1935-ös regényében egy olyan gyilkos lelkivilágát mutatja be hihetetlen érzékletességgel, akinek sikerült megúsznia a földi igazságszolgáltatást, ugyanakkor saját lelkivilágának börtönében kénytelen leélni hátralévő életét.
A köztiszteletben álló Hans Kuperus, a frízföldi orvos mindennapjait a pontosság és a rutin jellemzi. Egészen addig, amíg egy nap névtelen levelet kap, amelyben az áll, hogy a felesége megcsalja Schutterrel, a Biliárdakadémia elnökével, amely posztra Kuperus is pályázott. A férfi nem gondolkozik sokat: vásárol egy fegyvert, majd a nejét és annak szeretőjét is kivégzi. A nyomokat eltünteti, senki sem gyanakszik rá, sőt, a város lakói inkább együttérzésüket fejezik ki az özvegy férfinak. Ám Kuperust a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, szinte maga provokálja ki az emberekből, hogy gyilkosnak titulálják, a titokzatos levélíró ismételt felbukkanásával pedig újabb érdekes fordulatot vesz az élete.
Simenon ezt a regényét 1935 decemberében vetette papírra, és bátran állíthatom, hogy ez idáig a legjobb „kemény” regénye. A francia szerző két műfajban alkotott: a krimiben (ezek főhőse Maigret felügyelő) és az úgy nevezett lélektani regényekben. A gyilkos ez utóbbiak közé tartozik, és ahogy a magyar változat borítója is remekül tükrözi, ez egy komorabb, hűvösebb atmoszférájú történet, mint a Maigret-regények.
A könyv két főszereplője Kuperus és a cselédlány, ez utóbbi a kötet egyik legérdekesebb és legnehezebben megfejthető alakja, ugyanis a legtöbb helyzetben az elvárttól eltérően cselekszik. Hűvös elegancia, a mások iránt érzett közöny és a társadalmi helyzetével ellentétes viselkedés teszi őt izgalmassá, rejtélyessé. Bár rangban Kuperus alatt helyezkedik el, idővel mégis fölé kerekedik, és ha teljesen nem is tudja uralni őt, de eléri, hogy nagy mértékben függjön tőle.
Érdekes látni Kuperus gyilkosság utáni viselkedését is. Eleinte hidegen hagyja a tény, hogy megölte a feleségét, ám amikor ráébred arra, hogy hiába tüntetett el minden nyomot, a titokzatos levélíró könnyedén összekapcsolhatja a személyét a kettős gyilkossággal, irreálisan kezd el cselekedni. Az olvasó érzi, hogy titkon arra vágyik, hogy lelepleződjön és megbűnhődjön, ezért is provokálja embertársait, de ő maga sosem ismerné el a tettét. Ez a kettősség végül odáig fajul, hogy saját magát ítéli el és épít maga köré egyre vastagabb falat, amely börtöneként szolgál.
Az utóbbi időben több „kemény” regényt is olvashattunk Simenontól, amelyeket az olvasók vegyesen fogadtak, annyi azonban bizonyos, hogy A gyilkos a szerző egyik legerőteljesebb története, érdemes próbát tenni vele!
Georges Simenon: A gyilkos
Agave Könyvek, 2014
1 comment for “Georges Simenon: A gyilkos”