A Fredrika Bergmanról és Alex Rechtről szóló sorozat negyedik részében a páros annak ellenére nyomoz együtt, hogy már nem is kollégák, csak a régi ismeretségre való tekintettel egymás mellé rendelik őket.
Van egy szappanopera-jellege annak, ahogy a szereplők élete részről részre változik. Fredrika ezúttal boldogan babázik Spencerrel, bár néha aggasztja a korkülönbség. Alex kezdi összeszedni magát Diana mellett, Peder viszont végleg(?) kilépett a testülettől. Van viszont egy új szereplő, Eden Lundell, az energikus titkosszolgálati vezető, akit két kislány és a férje vár otthon, utóbbi egyébként pap. Ennek a könyvnek is része lesz tehát a nyomozók magánélete, de ezúttal inkább csak annyira, hogy késő van és várják haza őket… Az egyetlen kivétel Alex, ő ezúttal is közelről érintett, mivel a fia, akivel egyébként sosem volt jó a viszonya, és ezen a felesége halála sem változtatott, másodpilóta az elrabolt repülőgépen…
De ez csak később derül ki: a történet elején négyes bombariadó van Stockholmban, óriási a felfordulás, majd másnap egy Stockholmból New Yorkba tartó repülőgépről jelentik be, hogy fel fogják robbantani, ha a svéd és amerikai kormány nem teljesíti a rablók egy-egy követelését. A nyomozásban részt vesz a rendőrség (Alex), az igazságügy-minisztérium (Fredrika, mert most éppen ott dolgozik) és a titkosszolgálat (Eden), plusz van egy amerikai szál is, ők együtt próbálnak találni egy jó megoldást, mielőtt a repülőgépből kifogy az üzemanyag.
Az időlimit miatt erős sodrása van a történetnek, ami azért is szerencsés, mert az olvasónak nincs ideje eltöprengeni azon, mennyire logikátlan a cselekmény. A géprablók egyik követelése például, hogy egy terrorista-gyanús személy ne legyen kiutasítva Svédországból, és mit tesz isten, a nyomozók pont rájönnek, hogy valójában tényleg nem is kellene kiutasítani. A másik követelés, hogy az amerikai kormány zárjon be egy titkos afganisztáni börtönt, de mint kiderül, már rég bezárták… Ettől függetlenül terroristákkal nem egyezkedik egyik kormány sem – főleg, hogy nincs is kivel egyezkedni…
A krimi rész tehát nem valami magasröptű, de a gyenge fordulatoktól eltekintve a szervek működésének leírása hiteles, ahogy a repülős rész is, és Alex-szel is együtt érzünk, ahogy a fiáért izgul. OK, nyilvánvalóan nem ez a legjobb része eddig a sorozatnak (hanem az Őrangyalok volt), de azért egyszer neki lehet futni, úgyis olvastatja magát. Azóta pedig az ötödik rész is megjelent már…
Frederika Ohlsson: Az 573-as járat
Animus Kiadó, 2014.