Az emberiség belakta a Földön kívül a Marsot is, és egyre többen élnek a Naprendszer külső részén levő aszteroidákon és űrállomásokon, az Övben. A háromféle kolónia lakói testfelépítésükben, nyelvükben és technológiai fejlettségükben is egyre jobban távolodnak egymástól, és bár több száz év eltelt, még mindig nem tanultunk eleget a történelemből ahhoz, hogy a különbségek ne vezessenek előítéletekhez, a szegények elnyomásához, és végül háborúhoz.
A könyvet általában sci-fi-nek sorolják be, valójában azonban sokkal inkább „fiction” mint „science”, a technológia ugyanis csak annyira része a történetnek, amennyire a cselekményhez feltétlenül szükséges. Nincsenek fizika- és matematika feladványok, ehelyett a szerzők (az írói álnév két szerzőt takar) sokkal inkább a főszereplők viselkedésére koncentrálnak.
A történet kezdetben két szálon fut, és a két főszereplő szempontjából felváltva mutatja be az eseményeket. Jim Holden egy jégszállító űrhajó tisztje – a vizet még úgy kell elvinni a Szaturnuszról az Öv lakói számára -, de rögtön kapitánnyá válik, amikor egy vészjelzést leadó, de üres űrhajó átkutatása közben szétlövik az anyahajót a kutatócsapat mögött. A jelek szerint a támadók marsiak voltak, és mivel Holden ezt rögtön szétkürtöli az űrben, háború kezdődik az Öv és a Mars között. Hát még, amikor egy marsi hajót is szétlőnek, amiről Holden és csapata éppen csak el tud menekülni…
A másik főszereplő Miller nyomozó az Öv egyik űrállomásán, akinek egy lányt kell megtalálnia és hazavinnie a szüleihez. A két főszereplő egymás tökéletes ellentéte: Holden fiatal, idealista és nőcsábász, Miller viszont a klasszikus kiöregedett rendőr megtestesítője, elvált, alkoholista, egy magányos farkas, aki bármikor kész az emberölésre. Ugyanakkor fáradhatatlanul kutat az eltűnt lány után, és amikor a nyomok a Holdenék által megtalált, üres űrhajóhoz vezetnek, rájön, hogy a lány szerepének tisztázása a háború lezárásában is segíthet. Holden és Miller végig utálja, de tiszteli egymást, a regény pedig alapvetően kettejükről szól, amint ide-oda cikáznak az űrben és próbálják megállítani a háborút, és kitalálni, miért pont Holdenék hajóját lőtték le elsőként.
A jó sci-fi-regényeknek általában erőssége a társadalomkritika, itt azonban szó sincs mélyebb mondanivalóról. Eleve nincs tisztázva, miért robbanna ki azonnali űrháború egy-egy tisztázatlan körülmények között lelőtt űrhajó miatt, és a háttérben levő, ördöginek lefestett vállalat működése is túlságosan le van egyszerűsítve. Az sem igazán érthető, hogy a radioaktív sugárzással táplálkozó idegen lényt miért atombombákkal kívánják elpusztítani… Úgyhogy ez csak egy szórakoztató, űrháborús regény, ilyen tekintetben John Scalzi könyveihez hasonló, bár hozzá képest a humort sajnos teljesen nélkülözi. Viszont iszonyú hosszú – a két főszereplő élményei, érzelmei és viselkedése minden egyes szituációban a részletekbe menően el van magyarázva. Igaz, mire egy-egy fejezet unalmassá válna, már ugrunk is vissza a másik főszereplőhöz, úgyhogy a könyv olvastatja magát.
Manapság szinte magától értetődő, hogy ez sem önálló regény, magyarul is megjelent már a sorozat második része Kalibán háborúja címmel. Angolul eddig négy rész jelent meg, de a teljes sorozat jelen állás szerint kilenc(!) részes lesz…
James S. A. Corey: Leviatán ébredése (Térség, 1. rész)
Fumax Kiadó, 2013.
1 comment for “James S. A. Corey: Leviatán ébredése (Térség, 1. rész)”