A fülszöveg alapján egy kemény témákat boncolgató, izgalmas, de romantikus könyvre számíthatunk, ami nagyobbrészt meg is valósult.
A 18 éves, csontsovány, beesett arcú Maggie egy lakókocsiban él alkoholista édesanyjával, aki a nap nagy részében eszméletlen a sok italtól, vagy ha éppen ébren van, akkor a lányát szapulja. Maggie értéktelennek, szerethetetlennek érzi magát miatta, és mindent megtesz, hogy anyjából legalább egy minimális elismerést kicsikarjon: jól tanul, nem jár el szórakozni, nem pasizik. Aztán megismeri Seth-et, aki beépített kábítószer-ellenes ügynökként a helyi középiskolába kerül, hogy a környéken egyre növekvő drogkereskedelmet felszámolják. Egyik feladataként a drogfüggőnek kinéző Maggie-t kell szemmel tartania, de természetesen ehelyett beleszeret a lányba…
A történet alapötlete nagyon jó, az írónő is egészen jól ír, mégis valahol elcsúszott a dolog: a könyv sablonos lett és túlzottan csöpög a tiniromantikától. Ráadásul az írónő valószínűleg csókfetisiszta, mert ennyi csókolózós jelenetet egy könyvben még életemben nem láttam, és ha éppen nem egymást csókolja a két szereplő, akkor arról beszélnek, hogy kellene.
A könyv felétől lesz izgalmasabb a történet, amikor romantikus regényből átvált majdnem thrillerré: a környéken lányokat találnak holtan, összevagdosva, és kiderül, hogy az egyik pszichopata drogdíler Maggie-t is kiszemelte magának a szadista játékaihoz. Egyre többször bukkan fel a környezetében, és mivel az ügynökök sem tudnak mindig vigyázni rá, az amúgy is sokat szenvedett lány lassan az összeomlás szélére kerül.
Pozitívum, hogy Maggie végre egy olyan 18 éves, akinek ha veszélyben az élete, rácsokat szereltet fel az otthoni nyílászárókra, nem pedig egyedül megy sétálni éjszaka, mint sok hasonló történetben a szereplők. Ez a lány egy igazi küzdő szellem, bár furcsa, hogy ilyen körülmények között valaki ennyire jó és tiszta maradjon. Édesanyja, az önpusztító, alkoholista nő ábrázolása is hiteles lett, szomorú olvasni, hogy vannak ilyen életek. Jól lettek megírva azok a részek is, amelyeket a dílerek szemszögéből olvashatunk, belelátunk az életükbe, a „családi hagyományba”. Seth viszont túl tökéletes, ami néha már zavaró, de egy young adoult regényben még elmennek az ilyen szereplők.
A szerző stílusa olvasmányos, a nyomasztó történet ellenére is sokszor könnyed, a belecsempészett poénok lazítanak rajta, végeredményben kellemes kikapcsolódást nyújt. Az eredeti borító viszont a szépiás színeivel jobban tükrözi a könyv hangulatát, ez az erős piros szín félrevezető lehet. A kötet egy trilógia első része, de mivel teljesen lezárt a történet, önállóan is élvezhető, a folytatások másik két nyomozóról fognak szólni.
Sherry Gammon: Szerethetetlen
Maxim Kiadó, 2013.