Hasonló szerkezetű a könyv, mint A remény rabjai volt annak idején: négy, változó hosszúságú kisregény található benne. Különbség viszont, hogy a történetek hasonló témájúak, mindegyikben hétköznapi emberek követnek el gyilkosságot, és amint King maga is összefoglalja az utószóban: néha meglepő, hogy értelme van a dolgoknak.
Az elsőben egy férj teszi el láb alól a feleségét, sőt a gyilkosságban a tizennégy éves fiúk is részt vesz. Érdekes, és Stephen Kingtől kissé szokatlan, de a hölgy nem tér vissza a kútból a maga testi valójában, csak a férje rémálmaiban. A történet pedig arról szól, ahogy a férfi és a fiú a gyilkosságot követően elvesztik az addigi énjüket és sorozatban hoznak rossz döntéseket – és a tanulság még csak nem is szájbarágós. King iszonyú jó abban, hogy megragadja, hogyan viselkednének hétköznapi emberek nem hétköznapi helyzetekben, és ennél se többet, se kevesebbet nem akar kihozni ebből a kisregényből sem. Régen olvastam tőle ilyen hibátlanul jó sztorit!
A második kisregény is nagyon jól sikerült: egy regényíró hölgy a főszereplő, ez mondjuk nem meglepő választás Kingtől, akit egy vadbarom megerőszakol és kis híján meggyilkol egy elhagyatott út mentén. A szerző az utószóban hétköznapi emberekről beszél – ez a nő viszont valódi hőssé válik, ahogy a halál torkából visszatér, nyomozni kezd és bosszút áll – és még a kisregény utolsó oldalaira is belefért egy kitűnő csavar.
A Hosszabbítás jutányos áron a klasszikus King-regényt, a Hasznos holmikat idézi fel, csak az ár, amit a boldogságért fizetni kell az eladónak, némileg eltérő. A tanulság sem annyira ütős, de egynek elmegy, viszont ez az egyetlen szürreális alapokon álló kisregény a könyvben, nem is igazán illik a többi közé.
Az utolsó pedig Egy jó házasság címmel ismét arról szól, hogy indokolható lehet-e a gyilkosság. Itt a fő téma kifejtése kevésbé ütős: a férjről kiderül, hogy elmebeteg és sorozatgyilkos, így viszonylag könnyű dolga van az olvasónak. De a történet erőssége nem is ez, hanem a mellékszál, a házasság leírása – King nagyszerűen mutatja be a több évtizedes együttélés valódi összetevőit és velejáróit, önmagukban ezek is legalább olyan érdekesek, mint az elmebeteg sorozatgyilkos férj történetszála.
A fordítás és szerkesztés általában kitűnő, az utolsó kisregényben maradt csak egy kínos hiba, ahol többször is nézik a tévén a Two and a half men-t. Ez a tévésorozat Magyarországon is ismert, de természetesen nem a szó szerinti fordításban, Két és fél ember címmel, ahogy ebben a könyvben szerepel, hanem mint Két pasi, meg egy kicsi…
A négy közül egyik kisregény sem különösebben kiemelkedő, főleg a szerző egész életművét tekintve nem. Stephen King azonban az utóbbi években olyan vesszőfutást, és olyan rossz könyveket is produkált, hogy a korábbi szintre való visszatérés is kellemes meglepetés. Igaz, a 11/22/63-ban is megmutatta nemrég, hogy képes még komoly írói teljesítményt nyújtani, ha a konkrét történet az ő szintjéhez képest lapos is volt. Ezek a rövid, nagyon valódi emberekről szóló kisregények, valamint a büntetés témájának ilyen színvonalas feldolgozása viszont már majdnem a régi, zseniális Kinget idézik fel!
Stephen King: Minden sötét, csillag sehol
Európa Kiadó, 2013.
3 comments for “Stephen King: Minden sötét, csillag sehol”