Szép és drámai könyv az írótól megszokott stílusban, tekintettel az afgán gyökerekre is, most azonban nagyszabású családtörténet helyett több kisebb, egymáshoz kapcsolódó sorsot mutat be, elsősorban a testvéri szeretetről.
A könyv felépítése nagyon hasonlít ahhoz, amit Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában című kötetében megismertünk: a fejezetek lazán kapcsolódnak egymáshoz, amikor egy-egy ponton a szereplők élete összefonódik. Minden fejezetet más szereplő szempontjából látunk, és mindegyik az előzőekből bomlik ki. A könyv elején a tíz éves Abdullah kishúgát az apjuk örökbe adja egy gyermektelen, ámde gazdag házaspárnak. Innentől kezdve végig arra várunk, hogy a két testvér újra egymásra találjon, ez azonban csak a könyv, és a testvérek életének vége felé következik majd be. Addig viszont mind a testvérek, mind a többi szereplő életútját megismerhetjük, kezdve az örökbeadást kezdeményező nagybácsival, akinek a személyisége már a következő fejezetben radikálisan átértékelődik az olvasó szemében. Egy afgán faluból nézve ugyanis lehet valaki irigyelt nagybácsi, aki egy nagy, fényes autóval látogatja meg a rokonait minden hónapban, és lehet ugyanaz a férfi a fővárosban egy szolga, aki kertészkedik, felszolgál, illetve sofőr (és ezért használhatja az autót). A örökbefogadó házaspárból a feleség később a kislánnyal együtt Párizsba költözik, a férfi viszont az egész életét a szolgájával kettesben, barátságban éli le ugyanabban a házban. A halála után egy önkéntesként dolgozó orvos költözik be a házba, az ő sorsát szintén megismerhetjük a későbbi fejezetekben.
A szerző egy-egy fejezetben teljes emberi életeket, sorsokat foglal össze. A helyszínek változnak, a kis afgán faluból eljutunk Kabulba, aztán Párizsba, Amerikába, majd a görög szigetekre is. A személyes sorsokon kívül mindegyiknek témája Afganisztán kapcsolata is a világgal, legyen az a külföldre vetődött rokonság vagy az Afganisztánba érkezett önkéntes plasztikai sebész élete. És mindegyik foglalkozik valamiképpen a testvéri szeretettel is – és ha a szereplők boldogok nem is lehetnek, legalább megérthetik, mi miért történt velük, és láthatjuk, milyen döntéseket hoznak ezután.
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
Libri Kiadó, 2013.