Kondor Vilmos ezúttal egy Indana Jones-szerű kalandort választott a nyilas puccs utáni Szent Korona-történet főszereplőjéül.
Wertheimer Miklós, Horthy Miklós szárnysegédje úgy érzi, nagy bajba kerül, mikor 1944. október 15-én elrabolják mellőle a kormányzó fiát a németek, ezzel remek zsarolási lehetőséget teremtve. Wertheimert azonban a várt eltanácsolás helyett újabb feladattal bízzák meg: ki kell juttatnia az ország területéről egy geológust, akire a nyilasok már hosszú ideje vadásznak, illetve ki kell menekítse az országból a Szent Koronát, hogy Szálasiék ne tudják felhasználni azt hatalmuk törvényesítésére.
Miklós személyében új Kondor-hőst köszönhetünk, bár egyelőre maga az író sem tudja, hogy a magyar Indiana Jonesnak is nevezett karakter visszatér-e még. Wertheimer az ellentéte Gordon Zsigmondnak: míg az bűnügyi újságíróként inkább a szavak és a logika embere volt, addig hadnagyunk – aki egyébként fiktív személy – inkább a fizikai erejével és katonai tudásával igyekszik érvényesíteni akaratát. Miklós tipikusan az a hős, aki gondolkodás és mérlegelés nélkül cselekszik, igazi ösztönember. Katonához méltóan három fontos dolog létezik az életében: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija.
Az új főhőshöz új műfaj is dukál: A másik szárnysegéd történelmi kalandregény. Ahogy Kondor fogalmaz az utószóban, a történelmi jelző itt szigorúan csak a korra vonatkozik, több benne a fikció, mint a Gordon-kötetekben, és politikai állásfoglalást sem tartalmaz. Megmaradt azonban az a hamisíthatatlan hangulatteremtés, ami az előző regényeit is jellemezte, és a helyszíneket is ellenőrizhetjük a belső borítón található térképeken.
Kalandregényről lévén szó, fordulatokban nincs hiány, Kondor könnyedén kitölti a közel 450 oldalt: egy kis Verne, Dumas, Indiana Jones – mégis eredeti, és ami a legfontosabb, a miénk!
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd
Agave Kiadó, 2013.