Ez a harmadik könyv a Q-ügyosztály munkájáról, ami azonban kevésbé a nyomozók, mint inkább a gyilkos és az áldozatok szélsőséges személyisége, valamit a köztük kialakuló harc miatt izgalmas.
Én csak ebben a kötetben ismerkedtem meg a Q-ügyosztállyal, pedig ez már a harmadik rész, de egyáltalán nem vagyok elragadtatva, nem is értem, mi értelme már a harmadik könyvet írni róluk. Carl felügyelő, a főszereplő kifejezetten kellemetlen figura – szándékosan ilyen, mármint a szerző részéről, de olvasóként ebben semmi érdekeset nem látok. Assad, az asszisztense akár érdekes is lehetne, de túlságosan a háttérbe szorul, Rose pedig annyira értelmetlenül viselkedik, hogy azt semmiképpen sem lehetne eltűrni egyetlen valódi munkahelyen sem.
A könyv első felében ők hárman az irodában szerencsétlenkednek, illetve megpróbálnak visszafejteni egy Skóciában kifogott, de Dániában vízbe dobott palackposta-üzenetet. Néhány további, felesleges történetszálat is tartalmaz a könyv: Carl mellékesen megold egy másik sorozatgyilkosságot, zűrös a magánélete, azbeszttel terhelt az irodaház – mindezek talán reálisan bemutatják egy dán nyomozó életét, regényként azonban inkább csak fárasztó.
Nagyjából a könyv felénél veszi át a főszerepet a gyilkos, aki viszont kifejezetten izgalmas figura, és miután ténylegesen beindítja a történetet, a krimi sokkal érdekfeszítőbbé válik. Az áldozatok sajnos gyerekek, ami általában taszító, de a szerző szerencsére nem megy bele a részletekbe, a hangsúly a gyilkos lelkivilágának és motivációinak bemutatásán van, miközben zseniálisan keveri a kártyákat. Az áldozatok nézőpontját végig párhuzamosan látjuk a gyilkoséval, ez is rendkívül izgalmas, egyrészt mert sajátos életvitelt folytató, érdekes személyiségek, másrészt az áldozatok egy idő után nagyszerű személyiségfejlődésen mennek keresztül és üldözni kezdik a gyerekrablót. A történet befejezése is feszült és fordulatos, nagyon jó kis harc kerekedik ki végül.
Kár, hogy a könyv első fele nem sikerült jól, ezért a kötet a skandináv krimiknek csak a középmezőnyébe tartozik. Más kérdés, hogy ez a középmezőny is mennyivel erősebb például a magyar élmezőnynél…
Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Animus Kiadó, 2013.