Christopher Moore legújabb regényében visszatért a gyökereihez és a Biff evangéliumához méltó történetet alkotott.
Da Vinci rejtélyes élete már témája volt egy ismert regénynek, így Moore-nak új művészt kellett találnia. Választása Vincent Van Goghra, az 1890-ben szokatlan halált halt festőre esett: a mester saját magát lőtte mellkason, majd hazament meghalni. A tragikus esemény után, melyet igen furcsa körülmények öveznek, Lucien, a pék és Henri de Toulouse-Lautrec, a híres festő együtt ered a titokzatos kék szín nyomába, amely a párizsi művészek életében minduntalan felbukkan, mind több kárt okozva nekik. Ez az alapja a történetnek, amelyet – szemben Dan Brown művével – cseppet sem kell komolyan venni, egyetlen célja a szórakoztatás.
Christopher Moore regényeit, bár mindegyikre jellemző egyedi humorérzéke, alapvetően két csoportra lehet osztani: az egyikben mindig az adott populáris irányzat kifigurázása a célja (például a vámpíros Love Story-trilógiában is), a másikban pedig egy ismert ember életútját járja körül. Ez a könyve az utóbbi csoportba tartozik, és a Biff evangéliumához hasonló: humorában és minőségében is vetekszik vele, ráadásul ismét egy közismert személy életéről szól.
A regény egy szórakoztató történelmi krimi, rengeteg valós információval. A regény szereplőinek többsége valóban élt, ahogy a legtöbb esemény és helyszín is létezett. A kötetből arra is fény derül, hogy maga a szerző hogyan vélekedik egyes képekről és eseményekről, de megadja a lehetőséget az olvasóknak is, hogy elgondolkodjanak művészi kérdésekről.
A kötet egyik különlegessége, hogy az eredeti kiadáshoz hűen tartalmazza azt a gazdag képanyagot, amely még közelebb hozza a korabeli Franciaországot az olvasóhoz. Az egyes fejezetek végén található festmények a kor művészeinek alkotásai, amelyek mind a történet jobb megértéséhez, mind a festők munkásságának megismeréséhez tökéletesen lettek kiválasztva.
Christopher Moore: Te szent kék!
Agave Könyvek, 2013.