Hosszú cím, sokat ígér: nácik, szerelem, kémek, pikáns hálószobatitkok, akkor is érdekesnek ígérkezne, ha nem Coco Chanelről szólna. Ám a hangzatos címekkel jobb vigyázni – vajon képes ez a nem túl vaskos kötet ennyi ígéretet betartani?
A címben Coco Chanel neve van kiemelve (megtűzve egy horogkereszttel, hogy figyelemfelkeltőbb legyen), de ez nem életrajz, életének arra a szakaszára koncentrál, amikor a II. világháború alatt egy náci kém, „Spatz” von Dincklage szeretője volt, és a német hírszerzés állítólag beszervezte soraiba. A könyvből kiderül, hogy bizonyított tény, Chanel német kém volt.
Először természetesen be kell mutatni a szereplőket. Ebben a könyv nem túl sikeres, a szerző mintha nem tartaná kezében a fonalat, gyakran elveszik a részletekben. Természetesen Coco Chanel élete a fő szál, néhány érdekességet megtudhatunk gyerek-, és fiatalkoráról, de a részletek homályban maradnak az olvasó előtt. Ami igazán zavaró, hogy a történetet gyakran megszakítja az új szereplők hosszú és részletes bemutatása, attól függetlenül, hogy ezek a szereplők később milyen fontos szerepet töltenek be a történetben. Emiatt néha az időszál is meg-megtekeredik, Coco negyvennégy éves, aztán csak negyvenkettő, majd újra idősebb – szigorúbb szerkesztő kellett volna a könyvhöz.
Ezután jön a lényeg: hogyan találkozott a híres szívtipróval és hírhedt náci kémmel, von Dincklage-dszel, hogyan szervezték be az Abwehr soraiba, és mit művelt a németek kémjeként. Itt már összeszedettebb a történet, de van vele egy apró hiba: nem különösebben érdekes. Persze ez érdeklődés és előzetes tudás kérdése is, de akit igazán érdekel Coco Chanel vagy a német kémhálózat működése, története, ebből a műből nem sok újat fog megtudni.
Amit még kifogásolnék a kötetben, az a képek összeállítása; ahogy a szövegben, úgy a képek közt is sok a jelentéktelen szereplő, olvashatatlan titkos irat fotója, ugyanakkor Vaughan többször hosszasan hivatkozik olyan képekre, amelyek nem szerepelnek az illusztrációk között. És ha már Coco Chanel, nem ártott volna legalább néhány kép, ami bemutatja, mitől volt forradalmi Chanel divattervezőként (pl. milyen volt a híres „kis fekete”), milyen volt az előző kor divatja, amitől meg kellett „szabadítani” a nőket (Chanel volt az egyik első tervező, aki elhagyta a fűzőt a terveiből, de ezt egy másik könyvben olvastam).
Akik számára teljesen ismeretlen a téma, érdekes lehet, hogyan küzdötte fel magát a félárva, kis Gabrielle a nyomorból Coco Chanellé, milyen környezetben mozgott, miközben híressé vált, hogyan került gazdag szeretői révén a leghíresebb művészek és a legfényesebb arisztokrácia köreibe (és ágyaiba), hogyan vált a háború alatt a franciák szemében megvetendő kollaboránssá, végül hogyan bocsájtottak meg neki, és hogyan fogadta vissza a divatvilág. A történelmi részek legérdekesebb része annak bemutatása, hogyan élt a háború alatt egy német kém a világ különböző pontjain különböző személyazonosságok alatt, hogyan szervezte be „áldozatait”, hogyan váltak gyanútlan emberek (akár tudtukon kívül) német kémmé.
A könyv szép, igényes kiadás, (bár a külső papírborítása nélkül sokat veszít az igényes látszatból) ígéretes tartalommal. Bár néha kissé zavaros, azért mindig érthető marad és könnyen olvasható. Igaz, a Chanelről szóló Wikipedia bejegyzés is informatívabb, mint az egész kötet, de ebben több a pikáns kis részlet, átélhetőbbek az események. Nem rétegkönyv, azok számára készült, akiket csak közepesen érdekel a téma, számukra viszont élvezetes lesz ez a rövid, könnyű kis összefoglaló is.
Hal Vaughan: Egy ágyban az ellenséggel – Coco Chanel titkos háborúja
Európa Kiadó, 2013.