Jo Nesbø szereti feszegetni a határokat: Harry Hole ezúttal egy sorozatgyilkos nyomába ered, aki minden alkalommal épít egy hóembert, miután a kiszemelt nőt, családanyát megölte.
Az áldozatok kivétel nélkül édesanyák, akiknek a nyomozás során megismerhetjük a családját is. Szinte mindegyikük életében felbukkan valamilyen titok, amely alapján a rendőrök megpróbálják megfejteni ezeket a szokatlanul kegyetlen eseteket. A gyermekek problémája kulcsfontosságú lesz, és bár a gyilkos kilétére jóval a befejezés előtt rá lehet jönni, a végkifejlet a gyengébb idegzetűeket szinte sokkolni fogja.
A szokásos női főhős ezúttal Katerine, a szexi nyomozónő, aki Harry-vel tökéletes párost alkot. Olykor okosabbnak és talpraesettebbnek is tűnik nála, ám ahogy a férfinak, úgy neki is meg kell küzdenie a múltjával.
A Hóember magyarul ötödikként jelent meg, ám valójában a sorozat hetedik része. A történet önmagában is érthető és élvezhető, bár előfordulnak visszautalások, amelyeket hellyel-közzel megmagyaráz a szerző, mégis lehet némi hiányérzete az olvasónak. Az ügy egyébként számos ponton kapcsolódik a Denevérember című, legelső részben leírt ausztráliai nyomozáshoz.
Az olvasó a könyv befejezése után biztosan máshogy fog tekinteni a hóemberekre: már nem a gyerekek által épített répaorrú, szénszemű udvardíszeket, hanem egy morbid és beteg elme „védjegyét” látja majd benne.
Jo Nesbø: Hóember
Animus Kiadó, 2012.
1 comment for “Jo Nesbø: Hóember”