Dashiell Hammett neve elsősorban A máltai sólyom alapján lehet sokak számára ismerős: a világ egyik legnépszerűbb krimijének íróját egyben a műfaj megteremtőjének is tartják Edgar Allan Poe mellett. Egyik legismertebb figurája a Continental Op, vagyis a Kontinentális Detektívügynökség névtelenségbe burkolózó alkalmazottja, aki a legkülönfélébb helyzetekbe keveredve derít fényt az igazságra. Az Agave Kiadó által megjelentett novelláskötetben hét, magyarul eddig még nem olvasható művet találhatunk.
A XX. század első évtizedeiben élő szerző korábban a Pinkerton Detektívügynökség tagja volt, így bátran meríthetett saját élményeiből novellái és regényei megírásához. A legrégebbi 1924. január 1-jén jelent meg a Black Mask magazin hasábjain, a legújabb pedig 1929-ben. Az írások minősége változó: a közepesen rossztól az egészen jóig mindenfélével találkozhatunk. Különös, hogy pont a címadó novella a leggyengébb alkotás a hét közül, a stílus és az írásmód leginkább egy gimnazista fogalmazását juttatja eszünkbe, szerencsére a maradék hat már sokkal élvezetesebb. A történetek nem mind tekinthetőek kriminek, hiszen egy-két esetben nincs is igazi nyomozás, detektívünk csak véletlenül csöppen bele az eseményekbe, inkább a thriller stílusjegyeit lehet felfedezni bennük. Hammett humora pedig a későbbi novellákban bontakozik ki igazán, A szürke szemű lány költője a kötet igazi csúcspontja, az olvasó alig tudja megállni, hogy ne nevessen fel hangosan, amikor az ő mondatait olvassa.
Tetszett, hogy a főszereplő igazi nevét soha nem tudjuk meg (ha be kell mutatkoznia, elővigyázatosságból mindig álnevet használ), sőt a magánéletéről sem derül ki semmi, és a külsejéről is csak elvétve kapunk utalásokat. Alacsony, tömzsi termete ellenére megbabonázza a nőket, és előszeretettel használja az öklét, amit ki sem nézne belőle az olvasó.
A kötet utolsó húsz oldalán Steven Marcus utószavát olvashatjuk, aminek én csak az első részét ajánlom az olvasóknak, ha kicsivel többet szeretnének tudni Hammett életéről és műveiről, ugyanis a második rész egy elfogult, a szerzőt istenként azonosító és magasztaló írás, amivel jócskán lehetne vitatkozni. De ez a vita már legyen a kedves olvasó joga, miután túljutott a hét novellán…
Dashiell Hammett: A tizedik nyom
Agave Kiadó, 2012.