Solmaz Kamuran: Magyar

Mindig érdekes arról olvasni, mások hogyan látják a magyar történelmet. Ibrahim ­Müteferrika fiktív önéletrajzának első része is Magyarországon játszódik, és pontosan, egyben romantikusan mutatja be Erdély XVII-XVIII. századi történetét.

Ibrahim ­Müteferrika valós történelmi személyiség, kolozsvári születésű írnok, később az első török nyomda megalapítója. A regény első, Erdélyben játszódó része irodalmi eszközökkel mesél a magyar történelemről, különös tekintettel Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságának bemutatására. A házaspár több időt töltött egymástól távol, mint együtt, mégis hűségesen szerették egymást, miközben aktív részesei, sőt vezetői voltak a Habsburgok elleni háborúnak. Ibrahim pedig Thököly írnoka volt, így szinte még a gondolatait is ismerte, és elkísérte őt például a török szultán udvarába is. Majd amíg Thököly rabságban volt, addig Ibrahim bejárta Erdélyt, amelynek a szépségével olvasóként is nehéz betelni.

Ibrahim később Isztambulban telepedett le, életének erről a feléről szól a könyv második része. Sajnos ez már kevésbé tetszett, mert Ibrahim még ellát diplomáciai feladatokat, de a török szultánnak távolról sem a bizalmasa, sőt nem is találkozik vele. A politikai eseményeket tehát csak az érdeklődő állampolgár szempontjából követi, így ezekről mindössze száraz összefoglalásokat kapunk – a könyv politikai elemzésnek színvonalas, regénynek viszont unalmas. Főleg, hogy Ibrahim személyes élete sem alakul valami izgalmasan, szerelmi kapcsolata például egyáltalán nem volt, a szolgái és két innen-onnan befogadott fiatal voltak a családja. Isztambul lüktetését viszont elég jól bemutatja a könyv, a kereskedelmet, az árvizeket, tűzvészeket és követi a művészetek fejlődését is. A könyv második, isztambuli része regényként kevésbé érdekes, de a török kultúra és történelem iránt érdeklődő olvasóknak ez is tetszeni fog.

Ibrahim önéletrajzát egy mai történet zárja keretbe, mely szerint az életrajz egy kézzel írott füzet formájában Moszkvából kerül elő és egy magyar hölgy tulajdona lesz. Ő annak eredetiségét és értékét egy török szakember segítségével próbálja felmérni, és ebből az alkalomból ismét eljutunk, immár a mai Isztambulba. Kettejük története azonban már nem a történelemről szól, hanem két középkorú ember egymásra találásáról. Egy ötvenes, egyedülálló nő számára (mint a szerző) ez talán egy vonzó tündérmese, olvasóként viszont sablonosnak és unalmasnak találtam ezt a részt. A férfi egyedülálló, okos, hasonló az érdeklődése, a nővel kölcsönösen vonzóak egymás számára, és türelmesen, lassan közelednek egymáshoz, amíg néhány fejezettel később bármifajta csavar vagy dráma nélkül csókolózni kezdenek…

Érdekesség, hogy a könyv kiadója a kötetnek azt a részét, amelyet Ibrahim írt, sötétebb (régies hatást keltő) papírra nyomtatta, míg a többit világosabbra – olvasóként az a helyes döntés, ha eleve csak a régies középső részre koncentrálunk…

Solmaz Kamuran: Magyar
Napkút Kiadó, 2012.