A cím precíz, ha a lényeget a címlapon kisbetűkkel írták is: ez kizárólag politikai életrajz, Göncz Árpád politikai nézeteit és politikai életútját követi végig. Semmi személyes, semmi különösebben szórakoztató nincs benne, a kötet a politikusi munkássága tudományos jellegű elemzése.
Egyébként nem is ígér ennél többet sem a borító, sem a kötet reklámja: ez egy dél-koreai egyetemi tanár doktori disszertációja. A megírása is ennek megfelelő, például minden fejezet elején és végén összefoglalja a téziseit, közte pedig kifejti, vagyis mindent háromszor mond el. Szintén nincsenek benne szórakoztató történetek Árpi bácsiról, nem ismerjük meg a családját, sem az irodalmi munkásságát. Amit elmond, az a politikai nézeteinek az összefoglalása, ahogy azok az 56-os forradalom előtt és alatt kialakultak, majd ahogy a 80-as évek végétől kezdve képviselte őket. Sajnos a börtönévek és a rendszerváltás közötti harminc év is kimaradt a könyvből, ezalatt Göncz Árpád gondolom egyáltalán nem is politizált, és a nézetei sem módosultak.
A könyv fő témája Göncz köztársasági elnökségének tíz éve, annak szigorú, precíz elemzése, magas színvonalon. A szerző pontosan és hatékonyan választja ki azokat az idézeteket, amelyek a helyzet leírásához, elemzéséhez, majd saját mondanivalójának kifejtéséhez szükségesek, legyen a forrás az alkotmány, a vonatkozó törvények vagy a résztvevők nyilatkozatai. Semmi sallang, amit viszont leír (beidéz), az mind tökéletesen odaillik.
Más kérdés, hogy a következtetéseivel nem mindig értettem egyet. A szerző szerint Göncz kizárólag csak a politikai meggyőződése miatt harcolt az Antall-kormánnyal, és képviselte a jogegyenlőséget, a sajtószabadságot, a békességet és a megegyezést, még véletlenül sem annak a pártnak a politikai érdekeit követte, amelynek tagja volt, ahogy személyes preferenciák sem befolyásolták. Még szerencse, hogy a Horn-kormány idejében már megszűntek a támadások a fentiek ellen, nem kellett tehát harcolnia a kormány ellen, ahogy a Bokros-csomagot is elfogadta, hiszen az szükséges volt, és egyáltalán nem az számított, hogy két hónappal később szavaztak az újraválasztásáról. A személyes becsvágy sem befolyásolta soha – hiszen azt mondta, én viszont azt mondom, hogy a szerző a kelleténél jóval kevesebb cinizmussal írta meg a disszertációját.
A köztársasági elnök általános pozícióját, helyzetét viszont rendkívül precízen elemzi, ahogy Göncz számára is lassan kiderült: ez egy szimbolikus pozíció, érdemi hatalmat nem kapott vele.
Összességében ez egy fontos könyv, egyrészt mert ez az első életrajz Göncz Árpádról, másrészt a pontossága miatt, és mert jól érzékkel emelte ki az alapvető konfliktusokat a köztársasági elnök tíz évéből. A nagyközönség számára viszont nagyjából érdektelen: a személyes tulajdonságairól alig-alig derül ki valami, a politikája elemzése pedig csak kevesek számára szórakoztató. Érdekes lenne majd egy személyesebb életrajzot is olvasni róla, már csak azért is, mert Árpi bácsi személyes népszerűsége töretlen: a metrón és villamoson olvasva ezt a könyvet érezhetően más pillantásokat kaptam, mint amikor korábbi miniszterelnökökről szóló kötetek voltak a kezemben…
Kim Dae Soon: Göncz Árpád – Politikai életrajz
Scolar Kiadó, 2012.
(x) A kötet megvásárolható 21% kedvezménnyel az Új Könyvek webáruházban!