2067 Karácsonyán May Knox, a Hawking II. mélyűri kutatóűrhajó parancsnoka egyedül ébred a mesterséges kómából. Ő maga sem 100%-os értékű versenyző, de a legénysége teljes egészévben odaveszett, a hajója is súlyosan megsérült, ráadásul amnéziában szenved: nem emlékszik sem a katasztrófára, sem az indulást megelőző időszakra. Egyetlen célja a túlélés, de ez is elég ambiciózus feladatnak tűnik…
A regény egy másfél oldalas előhang után (May még gyerekkorában kis híján vízbe fullad) mintegy in medias res veszi kezdetét: a Csendes Éj dallama zeng az elhagyott, romos űrhajon, miközben May visszanyeri az eszméletét és nagyjából elhelyezi magát térben és időben. A Hawking II. a Jupiter Európé nevű holdján járt, és éppen onnan tér haza mintákkal megrakottan, amikor beüt a krach. Ekkor még izgalmas történetnek ígérkezik a Közöttünk a végtelen, de sajnos elég gyorsan fékez az író s a múltbéli betoldások sajnos a jelen idejű történetet is számottevően belassítják. Egyébként van logikája, hogy mikor és miért pont akkor ékelődnek be külön fejezetként ezek a korábbi történések, de ettől függetlenül az író ezen eljárását azért jelentősen megsínyli az olvasás dinamikája. A megoldás egyébként kézenfekvő: amikor Maynek eszébe villannak a múltból különböző elfeledett mozzanatok, melyek által bizonyos dolgok számára világossá válnak (ne feledjük: részleges amnéziában szenved, amikor magához tér): akkor rögtön az olvasó is képbe kerül az éppen felmerülő régi-új körülményekkel kapcsolatban.
May Knox kálváriáját (aki egyébként az első színes bőrű brit nő, aki amerikai űrhajó parancsnoka lesz, vagyis 32 évesen csúcsra ér) nemcsak ezek a múltbéli betoldások tördelik, hanem van még egy párhuzamos jelen idejű történetszál is, amit úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy mindeközben a Föld nevű bolygón. Ebben a szálban megismerkedünk a zseniális tudóssal, Stephennel, aki nemcsak a Hawking II. küldetésének megálmodója, hanem történetesen a parancsnok May Knox férje is. Pontosabban volt, mert a hajó indulása előtt közvetlenül elváltak, amint arra a történet egy pontján May maga is rádöbben. Szerepel még Stephen jó barátja, a nagyszerű mérnök, a Hawking II. űrhajó tervezője az indiai származású Raj. Továbbá a kiváló tudós és milliárdos űrvállalkozó, a mindenkin átgázoló, önző és hiú, kérlelhetetlen opportunista brit Ian Albright, aki egészen véletlenül May előző barátja volt (és kicsit olyan, mint jövőbeli Elon Musk). Végül a főgonosz szerepében a NASA főigazgatója a buta és korlátolt divatbáb, Robert Warren.
Már a szereposztásból is látszik, hogy a Közöttünk a végtelen túl sok újdonsággal nem kecsegtet: biztosak lehetünk benne már az elején, hogy nem baleset, hanem szándékos szabotázs történt, amint abban is, hogy aki elrendelte az az, akire elvileg a legkevésbé számítanánk, mert hogy itt hősök állnak szemben a kíméletlen hatalommal, de végül azért bizonyosan nyernek. Abban is biztosak lehetünk, hogy Stephen kénytelen lesz összefogni Iannal, ha meg akarják menteni Mayt, amint abban is, hogy ezen aztán kegyetlenül össze fognak feszülni, mert végül csak egy hím viheti haza a nőstényt…
És persze ezeken túl vannak még flikk-flakkok, érdekességek: Maynek a legjobb barátja, sőt az űrhajón az egyetlen társa egy mesterséges intelligencia lesz, akit ő a saját anyjáról Eve-nek nevez el. Hogy a trágárkodó, whiskyt vedelő és dohányzó May felelősséget tanul, miután kiderül, hogy terhes, aki így már nem csak önmagáért akar elérni valamit (jelen esetben a túlélést), amint azt tette egész addigi élete folyamán, hanem most először kettejük érdekében cselekszik. Vannak kiszámítható fordulatok: May űrruhája kiég, lefagy a lábujja, de folytatja; betörik sisakjának a plexije, kis híján kirántja a vákuum az agyát a szemüregén keresztül a koponyájából, de szerencsére túléli. Aztán vannak – legalábbis számomra – érthetetlen epizódok is: miért hagyja el May a megsemmisülés határán lévő Hawking II. fedélzetét egy a hangárban álló, de hosszabb utazásra tulajdonképpen alkalmatlan szállítóűrhajóra szállva, hogy azután néhány nap múlva magát egy aszteroida övezeten is átverekedve, nyaktörő mutatványok után oda visszatérjen mégis…
Mindent összevetve, bár a könyv hátsó borítója, nagy elődöket megidézve érdekes, izgalmas, fordulatokban bővelkedő olvasmányt ígér, a Közöttünk a végtelen valójában egy erősen átlagos, vagy egyenesen gyöngécske könyv. Pedig az alapötlet jó: érdekes a Hawking II. felépítése, annak leírása az űrhajó részei, szintén izgalmas gondolat egy emberes űrutazás az Európéra, s hogy onnan visszatérve baleset, katasztrófa történik. De az már unalmas, hogy ebben a szituációban nemcsak a rideg világűr kihívásaival kell szembenéznie a szereplőknek (holott ez sem volna kevés, sőt…), hanem (mondhatnánk immár, hogy természetesen) az emberi gonoszsággal is. Nem véletlenül mondják, hogy a kevesebb néha több.
S. K. Vaughn: Közöttünk a végtelen
Libri Kiadó, 2019.