A második részben a komolytalan Jal herceg, és Snorri, a marcona viking, miután megszerezték Loki kulcsát, útra kelnek, hogy megtalálják az ajtót is hozzá…
A hőseink észak bejárását követően Vöröshatár felé veszik útjukat. Léha hercegünk azt tervezi, hogy miután hazaért, szétválnak útjaik és ő tovább folytathatja megszokott életét, sőt, talán még le is telepszik. Ellenben Snorri nem hogy nem adta fel a korábbi tervét, de Loki kulcsával a birtokában – ami minden zárat nyit – a holtakat őrző ajtót keresi, hogy visszahozza onnan szeretett feleségét és gyermekét. De Mark Lawrence könyvében persze ne várjuk, hogy ez egyszerűen véghezvihető lesz…
A második részben Jal a főszereplő, Snorri nem sok szerepet kap. Viszont csatlakozik hozzájuk néhány újabb útitárs, mint Tuttugu, a kissé túlsúlyos viking, aki Snorrival az utolsó életben maradt ember a népükből. Kara egy északi völva tanonc, aki mint az egyetlen nő a csapatban, természetesen Jal figyelmét is felkelti, és egy pásztorgyerek, Hennan, aki még egy kis színt visz az életükbe. Kell is az a kis szín, mert a történet túlírt és lapos, az író mintha beragadt volna az előző regényekbe, hiányzik a könyvből az erő, ami eddig jellemezte. Az első részben, ha nem is történt annyi izgalmas dolog, a szereplők személyisége és a történet stílusa miatt élvezetes volt olvasni a regényt – de egy újabb kötetre ez már nem elég. Az utazgatások, Jal szenvedése és Snorri kitartó hite nem viszi előre a cselekményt, a kis harcoknál is többet várnánk, ráadásul ez egy hosszú regény, amiben a szerző ugyanazokat a köröket futja feleslegesen.
Jal is túlzásba viszi az ömlengést a saját lustaságáról és gyávaságáról, bár még így is az ő jelenetei jelentik a legtöbb humorforrást. Például az első fejezet azzal kezdődik, hogy az egyik aktuális szeretője éppen arcon veri egy lócával egy másik nő miatt, miközben ő másnaposan, félmeztelenül magyarázkodik és próbál menekülni… Kara vérmágiájának jóvoltából betekintést nyerünk Jal eltemetett emlékeibe is, amelyekből jobban megismerhetjük a család múltját, és az is kiderül, hogy a kedves nagyinak, azaz a Vörös Királynőnek már korábban is voltak vele tervei. Mióta Loki kulcsa a birtokukban van, egyre többen érdeklődnek utánuk, és nem csak a nagymama, illetve annak ellenfele, a Kék Hölgy, de szinte mindenki, aki hatalommal bír, meg a kulcsot akarja szerezni.
A gyenge kezdést követően azért felhozza magát a történet, ha sok újat nem is ad, legalább szórakoztató. Jal és Snorri bejárják északot, majd délnek indulnak Jal hazája felé, hogy minden szóbeszédnek utánajárjanak, amiben bármilyen kis utalás is van a holtak ajtajára vonatkozóan. Akik pedig olvasták a Széthullott Birodalom trilógiát, azoknak ismét részük lesz egy szívmelengető találkozásban Gorgoth-tal, aki ebben az időben már a trollok uralkodójaként él. A történet vége pedig igazán izgalmas, a következő részt nem csak a Vörös királynő harcai miatt várhatjuk, hanem Snorriért és Jalért is izgulhatunk.
A könyv elejére Mark Lawrence két oldalas jegyzetet írt, ahol pontokba szedve felfrissíti az olvasók emlékezetét, mire érdemes emlékezni az előző részből. Ez akkor is hasznos, ha a két könyv megjelenése között nem telt el sok idő. A kiadó pedig a megszokott módon színvonalas kötetet adott ki ismét, a fordítás és a szép borító is elismerést érdemel.
Mark Lawrence: A hazug kulcsa
Fumax Kiadó, 2015.