Bear Grylls extrém ételekkel foglalkozó könyve kevésbé eredeti, mint vártam, leginkább egy felnőtteknek szóló, viszonylag olvasmányos környezetismeret-tankönyvre hasonlít.
Az első részben az étkezés megkezdésével foglalkozik: hogyan lehet tüzet rakni megfelelő eszközök hiányában, majd a főzéshez, sütéshez szükséges alapanyagok beszerzésével folytatja. A gombák keltették fel a legjobban a figyelmemet: köztudott, hogy a legtöbbjük mérgező az emberre nézve, de hogy milyen kínokat kell átélnie annak, aki gombamérgezést kap, számomra eddig nem volt ilyen egyértelmű. Akármennyire is szeretem a gombát, ezután biztos, hogy minden alkalommal, ha gombát eszek, eszembe jutnak majd a halálos mérgezés tünetei… A halak kivéreztetése is egy olyan érdekesség, ami nem biztos, hogy mindenki számára ismert. Már többször láttam, ahogy a halat pucolják, de nem tudtam miért így kell csinálni: a könyvből kiderül, hogy azért tépik fel a kopoltyút, hogy elszakítsák a hal fő ütőerét, így távozik a méreganyagok nagy része is a hal testéből, így kerülhető el sokfelé betegség és mérgezés.
A második részben az állatok elfogása és feldolgozása a téma. Itt a fő mondanivalója, hogy ha a túlélésről van szó, semmi sem mehet kárba. Leírja, hogyan lehet tartósítani az ételünket: a legcélszerűbb a szárítás. Bear szerint nincs is finomabb egy kis szárított és őrölt földigilisztánál! Ha pedig levest főzünk, a giliszta jó ízt ad a levesnek és nagyon tápláló – ez is egy olyan téma, amelyet érdeklődve olvastam el, de nem kaptam hozzá gusztust, hogy kipróbáljam…
A harmadikban részben a rovarok következnek, megtanítja például, hogyan tehetünk különbséget a száz- és az ezerlábú között. Sorra kerülnek olyan állatok is, melyekkel már az ifjúsági könyveiben is találkozhattunk, a skorpióról például már A skorpió sivataga című könyvében is megtanultuk, hogyan kell biztonságosan elfogyasztani. Aztán a kétéltűekről és a hüllőkről van szó… Bear többször is említi, hogy az éhség nagy úr!
A zsákmány elejtése során sok olyan eszközt lehet használni, például köteleket, vágó és szúró szerszámokat, melyek elkészítése egy hozzá nem értő számára sok fejtörést okozhat. Ezért a könyv függelékében külön leírja és képekkel is illusztrálja, hogyan kell elkészíteni őket. Egyébként is minden nagyon részletesen van illusztrálva, hogy könnyebben felismerjük az ehető dolgokat a természetben. Recepteket is találunk egy-egy fejezetnél, például hogyan tudunk gyorsan kenyérhelyettesítőt sütni, feltéve, ha vittünk magunkkal lisztet…
Nem tudom, hogy a könyv elolvasása után túlélnék-e a vadonban, de arra tökéletes, hogy egy sajátos szempontból jobban megismerjük a körülöttünk élő állatokat és növényeket (hogy ehetők-e). Ha nem tankönyvként, hanem olvasmányként tekintünk rá, a kötet kissé száraz – visszaadja Bear Grylls korábbi könyveinek a hangulatát, de a kíváncsiságunk kielégítése céljából több személyes, a saját tapasztalatain alapuló történettel kellett volna hitelesebbé és érdekesebbé tennie.
Bear Grylls: Extrém ételek
Jaffa Kiadó, 2015.