A könyv két különböző idősíkban játszódó nyomozás összefonódása: 2014-ben egy rendőrnő nyomoz Orleans gyújtogatói után, hatszáz évvel korábban pedig egy angol kém az Orleans-i Szűz származását próbálja felderíteni, hogy aztán elpusztítsa a Szüzet és a legendáját egyaránt. Mint regény, a kortárs nyomozás közepesen izgalmas, a történelmi viszont lenyűgöző!
Ismert írói fogás, hogy két történetszál párhuzamosan zajlik, majd a regény végén összefonódik. Itt azonban hatszáz év telt el a kettő között, ami sajátos izgalmat ad a történetnek: milyen hatással lesznek a középkorban történtek a 2014-es eseményekre? A napjainkban zajló rendőrségi nyomozás főszereplője Inés Picaut százados, a harmincas, nemrég előléptetett nyomozónő, aki gyújtogatók után nyomoz a csapatával. A történet elején már a negyedik felgyújtott épülethez érkezik ki, amelyben ezúttal bent égett valaki: egy skót tudós, akiről lassacskán kiderül, hogy az Orleans-i Szűz után kutatott, ismerte a százados apját, sőt osztotta annak a Szűzzel kapcsolatos egyedi álláspontját is.
Ez a napjainkban játszódó történetszál kétségtelenül pörgős, és a sok irányváltás miatt változatosnak is tűnik, valójában azonban főként a politikusok és a média körül forog. Négy nappal később ugyanis polgármester-választás lesz a városban, és ez a nyomozást is befolyásolja, mivel az egyik esélyes jelölt Inés Picaut különélő férje és a századosnak kampányolnia kell mellette, a szemben álló párt tagjai pedig egy időre gyanúba keverednek a gyújtogatások kapcsán. A szerző a politikusokat gonosznak, számítónak, a médiát pedig szenzációhajhász hiénák gyülekezetének írja le, és ez elég lehangoló, főleg, hogy a nyomozás közben nem halad valójában sehová. Picaut mindig valami mással kezd el foglalkozni: gyanús lesz egy helyi maffiavezér, aztán egy pap, aztán a politikusok… És mindeközben a századosnak még arra is van ideje, hogy szerelmes legyen a kollégájába, aki amúgy a számítógépes zseni a csapatban, mindent fel tud törni, kizárólag Red Bullt fogyaszt és kék színű a haja, de olyan fiatal…
A regényt sokan a Da Vinci-kódhoz hasonlítják, pedig a történetnek a kortárs része valójában az Angyalok és Démonokhoz hasonlít. Az volt ehhez hasonlóan pörgős, egyben semmitmondó kavargás, aminek a végén persze kiderült valakiről, akiről nem gondoltuk volna, hogy ő a gyilkos, de nem volt túl sok logika benne ott sem, és sajnos nem lesz túl sok logika benne itt sem.
A múltbeli történetszál sokkal jobban sikerült: egy angol kém nyomoz az Orleans-i Szűz után, hogy a származását megismerve elpusztíthassa a személyét és a legendáját is. A regény olvasásához a történelmi háttér ismerete nem szükséges, a könyvből minden szükséges információ kiderül: a parasztlánynak hirdetett nő rendkívüli katonai tudással vezeti a francia seregeket az angolok ellen. Tomas a regény elején még az ellenséges seregből figyeli őt, majd beépül a franciák közé és egyre közelebb kerül hozzá. A szerző nagyszerű tehetséggel ír a középkori hadviselésről és katonaéletről, a történelmi regények rajongóinak igazi élmény Tomas-szal együtt egyre közelebb kerülni a Szűzhöz és a titkaihoz.
A kérdés mindvégig az, hogyan válhatott ilyen képzett lovag és hadvezér egy parasztlányból. A poén a regény felénél kitalálható, de ettől még a történet izgalmas marad, főleg, hogy a szerző a hagyományos ismereteken túllépve új értelmezést és fordulatokat írt a Szűz történetébe. Végül egymástól függetlenül a modern és a középkori főhősök ugyanarra a következtetésre jutnak, és ennek segítségével le is tudják zárni mindkét nyomozást.
Manda Scott már eddig is ismert volt a történelmi regényeiről, amelyek közül magyarul is megjelent már a Boudica-sorozat első két része, valamint az M. C. Scott néven írt Róma-sorozatának szintén az első két kötete. Valószínűleg a szerző gyakorlatának köszönhető, hogy a Tisztítótűzben is a történelmi rész sikerült jobban: a kortárs történetszál Dan Brown gyengébb könyveit idézi, a középkori viszont Steven Saylor legjobbjait: modern, izgalmas és olvasmányos, igazi kedvcsináló bevezető a francia történelemhez!
Manda Scott: Tisztítótűz
Agave Kiadó, 2015.