Az Agave Kiadó új életmű-sorozat kiadásába kezdett, a szerző pedig nem más, mint Ira Levin (1929-2007), a modern horror műfajának megteremtője. A Rosemary gyermeke című regénye az első volt, amely a gonoszt az ember közvetlen közelében, mindennapi életében helyezte el.
Rosemary és Guy régi vágya teljesül, amikor egy előző századbeli bérházba költöznek. Az ifjú házasok életében minden remekül megy, bár az épületet körülvevő legendák és a szomszédban élő fiatal lány öngyilkossága gyanússá válik. Ám nem kívánnak ezekről tudomást venni, főleg, miután közelebbi kapcsolatban kerülnek az idős Castevetékkel. A kíváncsi természetű Minnie, valamint a világot megjáró Roman első pillantásra kedvesnek, bár túl közvetlennek tűnnek, ám később a nő megsejti, hogy nem azok, akiknek kiadják magukat. Mikor Rosemary hosszú idő után teherbe esik, a vágyott gyermekáldás csak még több kínt jelent számára, főleg miután rájön az igazságra, amely mindennél veszélyesebb, amit valaha ismert.
Ahogy Chuck Palahniuk előszavából kiderül, a horror regények cselekménye Levin előtt valahol messze, a biztonságot jelentő otthontól távol játszódott, ezen a felálláson változtatott a Rosemary gyermeke. A témája a sátánizmus, az okkultizmus és a fekete mágia, amihez még vallásosnak sem kell lenni, ahogy a főhős, Rosemary is eltávolodott Istentől. A könyvben végig a józan ész harcol a természetfelettivel: a nő és a férje igyekszik mindenre elfogadható magyarázatot találni, és olykor a legelképesztőbb, ám mégis valóságosnak feltüntetett választ elfogadni ahelyett, hogy szembenéznének valódi helyzetükkel.
Ira Levin 1967-ben írta ezt a már klasszikusnak számító történetet, amely 1991-ben jelent meg először magyarul, és amelyből egy rendkívül hű filmadaptáció is készült. A sikert az is bizonyítja, hogy olyan további klasszikusokat inspirált, mint az Ómen vagy az Ördögűző, Ira Levin munkássága (amely hét regényből és számos színdarabból áll) pedig nagy hatást gyakorolt például Chuck Palahniukra és Stephen Kingre is.
Ugyanakkor bármekkora hatású is volt egykoron a történet, mai szemmel olvasva meglehetősen elavult. A regény háromnegyedéig jóformán semmi sem történik, ami ijedelemre adna okot, csupán egy-egy hang, karmolásnyom és Rosemary rendellenes terhessége kapcsán érezheti az olvasó, hogy itt valami rossz dolog készül. Fokozatosan építkezik a szerző, ugyanakkor ha nem tudtam volna előre, hogy milyen műfajú a regény, a sztori feléig eszembe sem jutott volna horrorra gondolni. A befejezés ugyanakkor valóban ijesztő, váratlan fordulattal ér véget Rosemary gyermekének históriája…
Ötven évvel ezelőtt persze az akkori olvasótábor – főleg a terhes nők – teljes sokkba kerültek a könyvtől, és próbálták meggyőzni magukat, hogy ez csupán fikció, a valóságban nem történhet meg – pont, ahogy Rosemary is győzködi magát a könyvben…
Ira Levin: Rosemary gyermeke
Agave Könyvek, 2014.