Szörnyű dolog történt egy családi házban: elfogyott a reggeli kukoricapehely mellé szánt tej! Apának sem kell több: útnak indul, hogy a sarki boltban vegyen tejet, ám ehhez előbb kalózokkal, wámpírokkal, ősi törzsekkel és egy vulkánistennel is fel kell vennie a harcot, a kalandos utazáshoz pedig egy stegosaurus szegődik társául. Sőt, vele együtt mentik meg az univerzumot is a glübős, zöld idegenektől…
Neil Gaiman többször bizonyította már, hogy otthonosan mozog a fantasy területén, és igyekszik minden egyes történetébe eredetiséget vinni. Igaz ez a gyermekregényeire (Coraline, Farkasok a falban, A temető könyve) is, amelyeket szintén ajánlok. Ez a legújabb, Szerencsére a tej című mesekönyve is ebbe a csoportba tartozik, megfelel akár felolvasásra, akár önálló olvasásra, de gyermek sem feltétlenül kell hozzá…
A szerző fantáziája határtalan, erre láthattunk már példát bőven, és itt is megcsillogtatja a tudását. A kötet terjedelme alig haladja meg a száz oldalt, ráadásul minden lapon van illusztráció, a betűméret is a 10-12 éves korosztály igényeihez igazodik – mégis annyi minden történik a regényben, ami egy nagy terjedelmű, igazi regényt is kitöltene anélkül, hogy unalmassá válna. Gaiman nagyszerűségét mutatja, hogy ennek ellenére sincs összecsapva a történet, ez egy pergős, izgalmas és humoros mese.
A kötet által nyújtott élményt növeli Skottie Young illusztrátor, ők csak most találtak egymásra Gaimannel. Bízom benne, hogy a továbbiakban is ő fogja illusztrálni a szerző meseregényeit, mert az egyedi stílusa remekül passzol Gaiman szintén egyedi stílusához.
Neil Gaiman: Szerencsére, a tej
Agave Könyvek, 2014.