Az Agave Kiadó idei első kiadványa Georges Simenon egy korai regénye. Maigret felügyelőt egy bérházban történt gyilkossághoz hívják: az áldozat egy gazdag gyárigazgató, akinek három nő vált igazán fontossá az életében: a volt felesége, az új felesége, illetve a szeretője. Vajon melyiküknek állt szándékában megölni a férfit? Vagy nem is közöttük kell keresni a gyilkost?
A Maigret és a három nő 1932-ben jelent meg a tizenegyedik Maigret-történetként. 1931 és 1934 között tizenhét regényt adtak ki a felügyelő főszereplésével, majd rajongói nyomásra 1938 után újabb esetekkel kápráztatta el a nagyérdeműt. Az első körhöz tartozó regények inkább a klasszikus krimi nyomvonalait követik, a későbbi regényekre már az éles társadalomkritika is jellemző. A magyarul most először megjelent kötet is hétköznapi kriminek indul: megtörténik a gyilkosság, pénznek is nyoma vész, ám hamarosan világossá válik, hogy igen szövevényes családi ügyről van szó. A gyilkos után való nyomozás még háttérbe is szorul, hiszen Maigret-nek először azt kell tisztáznia, hogy a bérház különös lakóit, illetve a szomszédságban élő kábítószeres párt milyen viszony fűzi az áldozathoz.
Annak ellenére, hogy szó esik drogfüggőségről, egy furcsa végrendeletről, érzelmi zsarolásról, mégis könnyednek tűnik ez a regény – főleg az előző rész, a Maigret és a gengszterek akciójelenetei után. Simenon remekül eltalálta, hogy egy krimiben a leíró részeknek és a párbeszédeknek milyen arányban kell lenniük, így a cselekmény egy pillanatra sem áll le, mindvégig fenntartja az érdeklődését. A befejezés különösen megható, sőt néhány percre Maigret felesége is feltűnik, közelebb hozva a felügyelőt az olvasóhoz.
A kötet a kiadótól megszokott minőségű, egy-két gépelési hiba azonban becsúszott, főleg a neveknél Nine – Nina, Maigret – Magret. A fordító, Barta Tamás ugyanakkor remek munkát végzett, jól ráérzett Simenon stílusára, talán ennek is köszönhető, hogy ez volt az egyik legélvezetesebb Maigret-regény, amit eddig olvastam.
Georges Simenon: Maigret és a három nő
Agave Kiadó, 2014.