Csernus Imre új könyvét azoknak ajánlom, akik szeretik a stílusát és szókimondását, ugyanis már a bevezetőben érces hangnemben kezdi el kifejteni a gondolatait. Nekem az egész könyvben ez ez első néhány oldal tetszett a legjobban, mert nem volt túlmagyarázva – viszont a mondanivalójáról, hogy minden szituációból lehet kiutat találni, csak fel kell ismerni és rá kell szánni magunkat, egyáltalán nem lettem meggyőzve.
A könyv konkrét tanácsokkal nem szolgál, ehelyett a szerző problémafelvetése után egy-egy érintett gondolatait ismerhetjük meg. Ezzel vezet rá minket a helyes útra, úgy, hogy nem erőlteti ránk a véleményét, de a helyes válaszokra azért rá vagyunk vezetve. A témák az X és Y generáció viszonyait feszegetik: Y-nak a huszonéveseket hívja, akik még nem tudnak mit kezdeni az életükkel, viszont érzelmileg és szexuálisan már kiégtek, bár nekem végig az volt az érzésem, hogy a felvetett problémák inkább a tizenéveseket érintik. Az első átfogó téma, a lúzer Facebook-felhasználók meg pont, hogy az idősebb korosztályból kerülnek ki inkább, akik idősebbek, elváltak, munkanélküliek vagy kisebb presztízzsel rendelkeznek, és eszeveszetten posztolnak, mintha huszonéves fiatalok lennének. De még jobban zavart, hogy a Facebook általános helytelenítése ellenére a Facebook egyébként tele van Csernus Imre reklámjaival, úgyhogy ez a téma számomra itt el is veszítette a hitelességét. Szerintem egyébként sem a közösségi hálóval van a probléma, hanem az emberek tehetetlenségével és rossz anyagi helyzetével – ha oda menekülnek, hogy dicsekedjenek vagy sajnálják őket, azért nem önmagában a Facebook a hibás.
Egy másik fejezetet szánt annak a problémának, hogy a mai társadalomban milyen fontosak a külsőségek. Fő témája a mai férfiak, akik manapság már sokkal jobban adnak magukra, mint régen. Felvetődik a kérdés, hogy ezek a fiatalok mennyire stabilak lelkileg, vagy csak úgy akarják elrejteni a belső bizonytalanságukat, hogy a külső adottságaikra annál jobban odafigyelnek. Így szeretnének megfelelni a külvilágnak és a párjuknak – Csernus Imre viszont a megfelelési kényszert tartja az egyik leginkább önpusztító dolognak az életben.
A Test bűnösei című fejezetben a szexuálisan kiégett fiatalok kapcsán a mai fiú-lány kapcsolatokról olvashatunk. Sok fiú szerint a mai fiatal lányok túl könnyen megkaphatóak, főleg a pesti lányok. Ez talán a lányok szeretetéhségéből adódik, amit a férfiak ki is használnak, mindezekért pedig a média a bűnbak. A következő téma, hogy a magyarok a párkapcsolatukban mennyire támaszkodnak a másikra, hogy tudunk-e egyáltalán önálló emberként viselkedni. Csernus szerint a magyar emberek nagy része, más nemzetiségűekkel ellentétben, nem képes az önálló életre, nem képes saját döntéseket hozni, nem képes önmagát eltartani és önmagáért felelősséget vállalni, pedig ez lenne az ideális.
Nem értettem viszont egyet azzal, hogy csak mi, nők állítjuk be a férfiakat ennyire szex-központúnak és szemétládának, ráadásul a barátnőink előtt még szítjuk is a tüzet. A fejezet fő témája a rosszakaró barátnők, akik mert velük megtörtént, a barátnőiknek sem akarnak jobbat. Nem tudjuk feldolgozni a sérelmeinket, ezért azt akarjuk, hogy a másiknak se legyen jobb – tipikus magyar tulajdonság egyébként. Azzal viszont egyetértek a megcsalással kapcsolatban, hogy ilyenkor a saját elveit rúgja fel az ember, így főleg a saját lelkivilágában tesz kárt.
Szóba kerül a felnőtté válás kérdése is, amivel kapcsolatban nagyon tetszett, hogy egy gyerek akkor tekintse magát felnőttnek, ha a szülei már nem alszanak a másik szobában, vagyis ha már nem a szüleivel él. Az Árulók című fejezet viszont nekem már sok volt, és a szerelmi témák között erőltetett is. Az észosztás arról, hogy ki mennyire magyar, kifejezetten irritált, mert túloz, téved és általánosít egyszerre.
Az utolsó rész foglalkozik ténylegesen a kiúttal. Gábor a börtönből szabadult, és már a fogság utáni életét ismerhetjük meg. Elmondja, hogy milyen érzést váltott ki belőle a bezártság, de főleg a börtön utáni lábráállásáról szól ez a rész. Érdekes volt, hogy akinek van akaratereje, akár még sikerülhet is – nem csak a börtön után, hanem bármilyen témával kapcsolatban megszívlelendő tanácsokat rejt ez a rész.
A legtöbbször egy-egy ember tapasztalatát vagy véleményét tartalmazza a könyv, amelyek kapcsán Csernus Imre találó kérdéseket tesz fel, de meghagyja az olvasónak a véleményalkotás jogát. Érdekes témákról és megoldási lehetőségekről írt, de néha nagyon leült a könyv hangulata, máshol meg kifejezetten idegesített Csernus hozzáállása. Ráadásul az, akinek a könyv valóban szól, szinte biztosan nem fogja elolvasni – de ebben ne legyen igazam!
Dr. Csernus Imre: A kiút
Jaffa Kiadó, 2013.
1 comment for “Dr. Csernus Imre: A kiút”