Ez a rész most csalódást okozott: az előzőnél örültem, hogy elvonatkoztatnak a misztikus lényektől és helyszínektől, és nagyobb teret kap Damon, Stefan és Elena hármasa. Damon jellemfejlődése is kibontakozóban volt, ezért alig vártam, hogy mi lesz a nyolcadik rész folytatása. A kilencedik részben azonban se izgalom, se jellemfejlődés – a történet ugyan haladt előre, de a végkifejlet teljesen kiszámítható volt.
A történet folytatásához most is a tévésorozatból vették az alapötletet: a fiatalok elballagnak a gimnáziumból és megkezdik életüket a főiskolán. Emiatt másik városba költöznek, ahova Damon is velük tart. A fiatalok jól érzik magukat, megpróbálnak beilleszkedni a főiskolások közé, de ahogy a tévében, itt is elkezdenek eltűnni a diákok. Az eltűnéseknek azonban itt más oka van: a nagy múlttal rendelkező Vitale Társaság, amelynek Matt is tagja.
Hiba volt, hogy Matt és Bonnie, akik egyébként mellékszereplők szoktak lenni, most főszerepet kaptak. Matt annyira egysíkú és unalmas, hogy egyáltalán nem érdekelt, mi lesz a sorsa, pedig róla szól az egész könyv. Szerepet kap az egyik ősvámpír, Kalus is, akinek a feltámasztása érdekében alakult meg a Vitale Társaság, úgyhogy Damon, Stefan, Elena és a barátaik feladata a társaság felkutatása és megsemmisítése.
Fényt jelentett az éjszakában a szerelmi szálak bonyolítása, és előkerülnek a már jól ismert vérfarkasok is, akik most éppen segíteni akarnak a fiataloknak. Bonnie kiveti a hálóját az egyik farkasra, így a kis vörösbegynek is sikerül végre némi romantikára szert tennie. Az édes hármas magánélete is bonyolultabbá válik, végre itt is szerepet kap Damon a lány életében. Üröm az örömben, hogy amikor Damon ráhajtott Elenára, az író Stefant teljesen kiherélte, nyálas és sértődékeny lett, akitől szaladgált a hátamon a hideg. Legyen akármennyire romantikus és jófiú egy férfi, sértődötten elszaladni a helyszínről túlzás, főleg 146 évesen…
L. J. Smith (ötlete alapján): A vadászok: Holdének (Vámpírnaplók IX. rész)
Könyvmolyképző Kiadó, 2013.