A második világháború kódfejtő központja, ahol az Enigmát megfejtették: kódok, kémek, hadititkok; izgalmasnak hangzó, újszerűnek ható adalék a második világháború történetéhez.
A titokra és kódokra való utalás izgalmas kémtörténetet ígér, de a könyv valójában inkább életmód-történeti összefoglaló. Szerepelnek benne ugyan kémek és a kódfejtés módszerei, eredményei, melyek valóban komoly hatással voltak a háború kimenetelére, de leginkább idős túlélők nosztalgikus visszaemlékezései töltik meg a lapokat, hogyan élték hétköznapjaikat a híres Enigma-kód megfejtésén dolgozó emberek. Milyenek voltak a munka- és ünnepnapok a rendkívül felelősségteljes munkát végző emberek számára, mekkora nyomás nehezedett rájuk a feladat súlya alatt, és hogyan próbáltak lazítani nehéz körülmények között. Egyúttal kiderül az is, milyen volt az élet a háború nyomasztó és ínséges évei közben, amikor hiányt szenvedtek élelmiszerekben, ruhákban, kényelemben, és állandó bizonytalanságban kellet dolgozniuk az Angliát érő támadások során, valamint hogy milyen terhet rótt rájuk a titoktartás kényszere.
A mű nem szakkönyv, tehát nem történészeknek, hanem az amatőr érdeklődőknek szól. Némi amatörizmus érezhető is, például igen gyakran, szinte bekezdésenként hangzanak el ilyen megjegyzések, mint „egyik veterán emlékei alapján”, „néhány régi dolgozó szerint” stb. De nem is baj, hogy a visszaemlékezők nincsenek mindig megnevezve, hiszen enélkül is záporoznak ránk a nevek, a sok-sok szereplő felsorolása taglózza le először az olvasót. Eleinte kaotikusnak tűnik ez az információ-áradat, de később, ahogy a tematikus fejezetek követik egymást, lassan tisztul a kép, ugyanazok a szereplők újra és újra feltűnnek különböző helyzetekben, míg végül ismerőssé válnak, és egyre jobban kibontakozik a személyiségük.
A háborús életkörülmények megismerése mellett sok érdekes információval is gazdagodhatunk, például hogy milyen szerepe és hatása volt a kódfejtésnek a háború menetére, milyen erkölcsi dilemmákkal kellet szembenézniük a vezetőknek, például hogy hagyjanak-e elpusztulni akár egész városokat, vagy a megmentésükkel elárulják, hogy sikerült megfejteni a támadásra vonatkozó titkos német adásokat, és hogy milyen hőstetteket vittek véghez olyan személyek, akik munkájuk titkossága miatt sosem számíthattak nyilvános elismerésre.
A műkedvelő szinten összeállított kötet (a lábjegyzetekért például nem érdemes hátralapozni, leginkább csak forrásmegjelöléseket tartalmaz) gyakran naiv, elfogult és túl lelkes, de még elfogadható szinten, ugyanakkor alapos, informatív, és jól érthető, sok érdekességgel. A hosszú cím és a borítón olvasható leírások is pontos képet adnak arról, hogy mire számíthat az olvasó, azt kapjuk, amit ígérnek, ami szép erény a kiadótól. A téma iránt érdeklődők könnyen eldönthetik, hazaviszik-e magukkal ezt az igényes kiadású kötetet.
Sinclair McKay: A Bletchley Park titkos élete
Gabo Kiadó, 2013.