A világot nem váltja meg, de azért magabiztosan hozza az elvárt színvonalat: Robin Cook harmincegyedik orvosi krimije is aktuális orvosi kérdések mentén megírt, izgalmas történet.
Vavyan Fable írta régen, hogy a könyvei alapötleteit egyszerűen az újságokból meríti, és most Robin Cook is nyilvánvalóan így járt el. Alekszandr Litvinyenko halála inspirálta a könyvet leginkább, akit a teájába rejtett polóniummal öltek meg – végig tudni lehet, hogy ez a gyilkosság inspirálta a regény bűnözőit is. A másik fő történetszál az őssejtekhez kapcsolódik, amelyekből talán nemsokára valódi szerveket lehet növeszteni, a harmadik pedig az amerikai ingatlan-jelzálogpiac csődje, ami miatt sok bankárnak új bevételi forrásokat kellett keresnie. A könyv főhőse egy diáklány, akinek az életét a fenti események és gyilkosságok többszörösen is összekuszálják – de ő is nagyon emlékeztetett Saga Norén emlékezetes karakterére, A híd című dán-svéd tévésorozat női főszereplőjére. Igaz, a könyvben a lány nem Asperger-szindrómás, de nagyon hasonlóan viselkedik, mint a főnöke, aki viszont igen, összességében tehát nehéz lenne túlzott eredetieskedéssel megvádolni a szerzőt.
Ugyanakkor az innen-onnan kinézett alapötletekből Cook kitűnő krimit gyúrt össze, ami az ő jól ismert stílusában, lassan hömpölyög előre. A lassú tempó ellenére a könyv izgalmas, pontos és fordulatos, egészen a könyv legvégéig. Különösen jól sikerült az albán maffia bemutatása – a kötet vége felé a többieket kissé untam már, az albán szereplők viszont izgalmat és frissességet hoztak a történetbe. Montgomery, Soldano és Stapleton, a Robin Cook korábbi regényeiből ismert mellékszereplők is felbukkannak újra – együtt van tehát minden, a Jótékony halál professzionális, szórakoztató mestermunka a 31. alkalommal is.
Robin Cook: Jótékony halál
Alexandra Kiadó, 2013.