Istenek Amerikában, görög hősök a XXI. században, sárkány a nagyvárosban… Az urban fantasy divatos műfaj lett, nem csoda, hogy magyar írók is egyre gyakrabban próbálkoznak vele. Az egyedi, enyhén elborult sci-fijeiről ismert László Zoltán (Nagate, Keringés) is letette a névjegyét ebben a műfajban, de annak ellenére, hogy ez a legolvasmányosabb könyve, messze nem a legjobb.
Nincs meg benne ugyanis az a különleges, szinte morbidan elszállt ötlet, ami az eddig regényeinek a különleges ízét adta. Azokban az alapötlet volt a nagyszerű, a megvalósítás bicsaklott meg itt-ott, de még így is fényesen bizonyították, hogy van még potenciál a magyar sci-fiben. Az Egyszervolt esetében pont fordított a helyzet: csont nélküli a megvalósítás, ragyogó, olvasmányos a szöveg, élvezet belemélyedni. Viszont nem sok eredetiség szorult bele: arról, hogy a mesehősök, mitikus alakok és mindenféle varázslatos lények hogyan élnének ma a nagyvárosban, rengeteg bőrt lehúztak már, még a magyar mesehősök kapcsán is. Nyilván László Zoltán megoldása erre a kérdésre kicsit más, mint másoké – de a kérdés (mi lenne, ha a regék alakjai köztünk élnének?) ugyanaz. És még a megoldás fordulatai is nagyon ismerősek: a saját „másságára” lassan rádöbbenő fiú, az információ, ami a birtokába kerül, és ami miatt üldözik, a meggondolatlan alkuk stb.
Egyszóval ez nem amolyan igazzy László Zoltán-regény, hanem egy tipikus, mai divathoz illeszkedő kalandregény. Abból is a könnyedebb, humoros fajta – még akkor is, ha van benne egy kis groteszk, magyaros kesernyésség is (ami azonban kifejezetten kellemes pluszt ízt ad).
A történet szerint Karsa Harlan a patológián dolgozik, de amúgy elég szürke, unalmas alak, nem csoda, hogy a nők sem ájulnak a karjaiba. Aztán egyszer csak meglehetősen bizarr módokon kezd veszélybe kerülni az élete, például kisgömböccel támadnak rá… A fura emlékezetkiesései már a könyv elején előrevetítik, hogy rendelkezik valamilyen képességgel, amelyekről a „civil”, „mugli” világ nem tud semmit, és az első lépés, hogy rá kell döbbenjen, hogy a mi Budapestünkkel párhuzamosan, vagyis inkább átfedésben, létezik egy másik világ, ahol a mesehősök közünk élnek, ahol kígyótestű lányok laknak a Westend vízesése mögött, és ahol a Tihanyi Ekhó még ma is nyögi az átkot. Hősünk tudtán kívül belekeveredik ennek a másik világnak a politikájába, ami még akkor is zűrös ügy lenne, ha tudna róla bármit is. Ő azonban tökéletesen “öntudatlanul” is fejest ugrik az egészbe, amire két fő motivációja van, az egyik, hogy megtudjon valamit a múltjáról, a másik pedig a szerelem… Ismerős sablonok, de ahogy Harlan ismerkedik ezzel a világgal, úgy lesz egyre szimpatikusabb. Különösen tetszik a cselekmény csúcspontja, aminek sci-fis beütése is van – nem gondoltam volna, de ezek jól mennek egymáshoz az urban fantasyval. Pláne, ha az összekötő cementet egy ilyen jó humorú és jó tollú író adja hozzá.
Mert László Zoltán az – most kísérletezett, kipróbált egy új műfajt, új világot, új stílust, és engem meggyőzött az eredmény. Nem ez a legjobb regénye, de nem kell sajnálni a pénzt, amit a könyvre adtunk, mert jó helyre megy. Az legalábbis látszik, hogy László Zoltán következő regényét is érdemes lesz elolvasni, ha a kezünkbe kerül.
László Zoltán: Egyszervolt
Agave Kiadó, 2013.