A színvonalas kemény borító és a belső borítón található információk nem készítik fel az embert arra, amit a lapokon talál, és az ajánlók sem sugallták, hogy mire készüljön fel az érdeklődő. Pedig egy korhatáros figyelmeztetést bőven megérdemelne a kiadvány, vagy ezt a feliratot: Csak erős idegzetűeknek!
A kötet a dr. James Lovelock által megalkotott Gaia-teória torz, félelemkeltésbe ágyazott verziója. A lecsupaszított történet szerint egy korábban szenzációs nyomozati sikert (kétes módszerrel) elérő, nyugdíj előtt álló, amerikai detektív és fiatal társa újabb gyilkosságsorozat és erőszakhullám elkövetője után nyomoz. Az idő szorít, rá kell jönniük, hogy egy őrült és bosszúszomjas illető rémtetteiről van-e szó, vagy egy szervezettebb és nagyobb célt szolgáló rituális bűnözői hadjáratról. A szereplők gyermekkorának, a napkitörések rájuk mért hatásának, az általuk érzett íráskényszernek, a hétköznapi halandók életvitelének bemutatása, leírása próbálja meg előbbre vinni a több szálon futó cselekményt, amely időnként sajnos csapongóvá válik, ami a történetvezetést is megtöri.
Akinek esetleg imponál a mű elejének ellentmondásos stílusa, a nyelvezetben található kontrasztok, később az is fárasztónak fogja találni. Az időnként erőltetetten költőieskedő mondatok, versek, versrészletek és a túlságosan sűrűn elhelyezett borzalmak, az agresszivitás részletes leírásának különös elegye és kettőssége végig kínzó hatással van az olvasóra. Számomra az sem derült ki, a könyv egyáltalán milyen műfajnak számít. Sci-fi akart lenni vagy inkább fantasy? A fellengzősen és feleslegesen koptatott idegen szavak tömkelegének olvasása közben egy kirakós darabjait látjuk, miközben – nem túl eredeti következtetésként – kiderül, hogy a történelem ismétli önmagát. Irdatlanul hosszú oldalakon át tart az elfuserált állapotok leírása is. Közhelyes sablonokon keresztül kapunk illogikus teremtéselméletet, és a sokadik típusú találkozások eme forgatókönyvébe egymással ellentmondó lépések is kerültek.
A görcsös ragaszkodás az állandó groteszkséghez pedig egysíkúvá teszi a művet. Nagyon kevés az igazi fordulat, a meglepetés. Van viszont igazi katarzis, bár annak meghatározásai közül csak az érzelmi megrendülés élménye valósul meg. Nem lehet a pubertáskori problémákkal küszködő szereplők egyikével sem azonosulni. Álszent, és önmagukat is félrevezető személyekkel találkozunk a teremtés és pusztítás új dimenziójában. Megtudjuk, hogy nagyobb tét forog kockán, a világ sorsa, a Föld jövője. Mindezt New York képviseli. Azonban utalás sem esik arra, hogy a Földgolyón máshol mi történik, pedig sokat számítana, továbbá fogalmam sincs, vajon miért pont New York különböző helyszínein játszódik a történet.
A könyv felétől a filozófia nagyobb szerepet kap, enyhe politikai fűszerezéssel, de oda nem illő módon. A nyögvenyelős eszmefuttatások mentén érezhető a filozófiai iskola hatása a szerzőre, bár ez a könyv inkább természettudományi végzettséget igényelt volna (genetika, orvostudomány, bioetika, biomechanika, testkultusz stb.). Az emberiség és a természet összhangja, szimbiózisa egy új világ kivetülésébe torzszüleményként hat, egy, a történelmet egyszerűen csak bűnügyi jegyzőkönyvnek degradáló vezérlő elv kapcsán. A szerző az idő, élet és halál kérdéseit feszegeti a történetben, egy olyan környezetben, ahol a tudat és a tudatalatti folyamatos küzdelme elmossa a józan ész és az abnormalitás határait.
Az író a cselekményt túl hamar eljuttatja egy olyan szintre, ahonnan már nehéz továbblépnie, ezért egysíkúvá válik. Művi párhuzamok vannak egymástól távol eső mellékszereplők között, és ellentmondásokkal is találkozunk, például nem érthető, hogy a szereplőknek milyen természetes és természetellenes szükségleteik vannak, és mely eszközökre van szükségük létezésük során, vagy hogy miért hallucinálnak, amikor korábban már beoltották magukat ellene. A végén olyan dolgokon lepődnek meg a szereplők, melyek teljesen logikátlanok a korábbi beszélgetéseik értelmezése után.
Kinek és minek készült ez a kötet? Például ha már a szerző ehhez a témához nyúlt és telítette trágársággal, vajon miért nem mer minden egyes szót leírni („B…”)? Túl sűrűn használja a hatásvadász, befejezetlen mondatokat is. A kötet egy kémia- és anatómiaóra néha vallási, közgazdasági, irodalmi metszetekkel vegyítve. Egy B kategóriás akció-horror és egy helyszínelős-halottkémes tévésorozat valamely epizódjának váza, erotikával, filozófiával és mássággal megspékelve. Végül már csak az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon mióta, és földrajzilag hol nőnek muskátlik a sínek között?!
Bartók Imre: A patkány éve
Libri Kiadó, 2013.
1 comment for “Bartók Imre: A patkány éve”