Nem túlzás, amit a borító ígér, ez a kötet valóban a krimi műfaj gyöngyszeme: kitűnően van kitalálva és megírva is.
Amint Harlan Cobentől már megszokhattuk, ezúttal is egy régi, megoldatlan ügy a történet alapja: egy családos, kétgyerekes férfi tizenhét évvel ezelőtt eltűnt, és ugyanakkor tűnt el a táncosnő is, akivel a feleségét megcsalta. Adott még egy fotós, aki viszont szerelmes volt a nőbe, és aki az eltűnésük minden évfordulóján visszatér fényképezni a parkba, ahol a férfit utoljára látták. Az aktuális évfordulón aztán lefényképez egy férfit, aki később szintén eltűnik, és innentől kezdve minden mindennel összefügg, nincs könnyű dolga tehát a nyomozónak, aki mindkét eltűnés ügyében nyomoz. Már csak azért sem, mert az ügy kulcsembere, a volt táncosnő eltitkol előle dolgokat – elképesztően jól van felépítve a regény szerkezete, az összefüggések és az is, ahogy lassan megértjük őket.
A fő történetszálat különleges mellékszálak teszik még érdekesebbé, mint például az életcélját elvesztő fotós, aki jobb híján bérelhető paparazzoként dolgozik, azaz civilek fizetnek neki azért, hogy sztárként fotózza őket az étterem bejáratánál… Szerepelnek a könyvben elmebeteg, borzalmas kínzásokat végző bérgyilkosok, aggódó édesapa, jólelkű ügyvéd, a múltját eltitkoló édesanya – a regény minden apró része kitűnő ötleteken alapszik. Talán a főszereplő nő döntései nem mindig logikusak, néha zavaró, hogy milyen értelmetlenül és életveszélyesen titkolózik a rendőrség elől.
A könyv általános mondanivalója nem különösebben mélyenszántó – de egy klasszikus ponyvaregénytől ezt ne is várjuk el. Mert ponyvának viszont nagyszerű, jó ötleteken alapul, profin van felépítve és megírva, szinte hibátlan könyv, aminek még a történet végi csavarjai is pont annyira meglepőek, hogy az olvasó a homlokára csapjon – bennem legalábbis fel sem merült, hogy pont ő lehetett a gyilkos…
Harlan Coben: Maradj mellettem
Jaffa Kiadó, 2013.