A Fumax Kiadó egyik nagy dobása volt tavaly a Riyria-krónikák első kötetének, a Trónbitorlóknak a kiadása, és a számításuk minden jel szerint bejött, így jelenhetett meg viszonylag hamar a folytatás.
A tolvaj és a katona, vagyis két régi jó barátunk: Royce és Hadrian visszatér, és két év elteltével útjuk Colnorába vezet. Ott egy nincstelen fiatal lány vár rájuk, aki a segítségüket kérte a falu megmentéséhez, így a Riyria ismét Ezrahaddon, a mágus közelébe kerül. A kötet önmagában is élvezetes olvasmány, de az előző rész ismeretében lehet igazán komplex képet alkotni: több, az előző részből ismert figura teszi tiszteletét ebben a kötetben is, sőt egyesek jóval fontosabb szerepet kapnak, mint korábban, így mélyebben megismerheti őket az olvasó. A szerző sokkal precízebben is mutatja be az általa felépített világot, főleg középkori elemekből, mítoszokból építkezik, de igyekszik hozzátenni a saját hangját, stílusát is, ettől válik, ha nem is teljesen egyedivé, de érdekessé a sorozat politikai-egyházi-történelmi rendszere.
A két főszereplő hozza az előző kötetben megismert és megszeretett formáját, és bár kevésbé humorosak, időnként fel lehet nevetni egy-egy beszóláson. Ahogy haladunk előre, egyre jobban kezd pörögni a történet, hogy a végén egy hatalmas robbanással érjen véget. Külön kiemelném, hogy Sullivan nem próbálja többnek eladni a regényt, mint ami: egy élvezetes, szerethető, de hibáktól sem mentes fantasyt írt.
A magyar kiadás, annak ellenére, hogy borítófestő- és fordítóváltás is történt, roppant igényes, az alapkoncepció megegyezik a Trónbitorlókéval, így nem hiányozhat a kötetből a névjegyzék, valamint Elan világának és Avrynnak a térképe. A folytatást – ha minden jól megy – még idén év végén a kezünkbe vehetjük.
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya
Fumax Kiadó, 2013.
1 comment for “Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya”