Érdekes és aktuális témát dolgoz fel a szerző: a Magyarországon működő multinacionális cégekről ír. Az apropója a manapság aktuális multi-ellenesség, és Vahl Tamás ezzel próbál vitatkozni úgy, hogy bemutatja, milyenek a multik Magyarországon valójában.
Komoly ismeretanyag van a kötet mögött, és nem csak a szerzőé, hanem más multis vezetők véleménye is elhangzik az érintett területekről. A könyv alapos is, számtalan témára kiterjed, ezért ha valakit pont a magyarországi multik működésének elemzése érdekel, a kötet kitűnő forrást jelenthet.
A probléma, hogy nem tudom, valójában kinek szól. Ebben a tekintetben olyan, mint Vágó István: Vigyázat, csalók! című könyve: a szerző vitatkozik és meggyőz, csak nem tudom, kicsodát. Leginkább talán a demagóg politikusokat próbálja, akik multiellenes kirohanásokkal butítják a népet, őket próbálja szép szóval meggyőzni, és elmagyarázni nekik a multik működésének valódi jellegzetességeit. A probléma, hogy véleményem szerint ők nem meggyőződésből, hanem a napi politikai érdekeik mentén multiellenesek, ezért nem valószínű, hogy elolvasva a könyvet a homlokukra csapjanak és észhez térjenek. Persze a könyv bárki más számára is értelmezhető, csakhogy aki érti a multik működési elveit, azokat nem kell meggyőzni, akinek kétségei vagy ellenérzései vannak, azok viszont nem fogják elolvasni a könyvet csak azért, hogy szelíd szavakkal, alapos magyarázatokkal meggyőzzék őket.
A megírás tényleges minősége ettől függetlenül jó: alapos és világos, ráadásul anekdotákkal színesített, kár, hogy a humort viszont nélkülözi. Hiba viszont, hogy a multik vezetői szintjére koncentrál, mintha csak középvezetői szinttől lenne fontos, ami történik, és hosszasan elemzi, gyakorlatilag a könyv erről szól, hogyan tudnak a magyar vezetők a multinacionális környezetben érvényesülni. Eközben alig-alig van szó a beosztott munkavállalók problémáiról, nincsenek is igazán megkülönböztetve, hiszen ők csak egy nagy gépezet csavarjai. Márpedig ha le akarunk számolni egy széles körben elterjedt társadalmi tévképzettel, akkor a zemberek problémáira kell koncentrálni, itt viszont egyetlen szó sem esik például a Tesco pénztárosairól. A Tesco működését a szerző hosszasan elemzi a nemzetek közötti átalakulás, a multisodás szempontjából, de mi történt eközben a pénztárosokkal vagy az árufeltöltőkkel? És nincs szó a banki ügyintézőkről, az autókat és legós dobozokat összeszerelő gyári munkásokról sem. A kirúgásról szóló fejezetben is egy vezetőt rúgnak ki, aki azon töpreng, hogy a jövőben hol máshol legyen vezető, esetleg befektetésekből éljen vagy állami vezetőként – de mihez kezdjen a pénztáros, akit kirúgtak?
A könyvben a multik működésének esetleges negatív társadalmi hatásairól sem esik szó, pedig a tisztánlátáshoz ez is fontos lett volna. A pozitív hatásokat látjuk, kultúrát, szabálykövetést és fegyelmezettséget hoznak az országba, de közben az élelmiszerlánc tönkreteszi a sarki zöldségest, a külföldi bank pedig elveszi az adós lakását. Ezekről mit gondol vajon a szerző? Lehet persze sejteni, csak leírva nincs.
Mindezt attól függetlenül írom, hogy a szerző mondanivalójával alapvetően egyetértek, csak a témát megfoghatta volna szerencsésebben is. Bokros Lajos például ennek a cikkének egyetlen (az utolsó: Miért magasabb rendű az Európai Unió kultúrája? című) bekezdésében is elég jól összefoglalta a témát. Az uniós, és ezzel párhuzamosan általában a multis kultúra gyakran egyszerűen magasabb rendű, mint a helyi: szabálykövető, belülről is szabályozott és az államtól függetlenül nyereséges, érdemes tehát megismerkedni velük – remélem, a felsorolt problémák ellenére is minél többen megteszik majd.
Vahl Tamás: A zsiráf nyaka
Libri Kiadó, 2013.