A két színész a kilencvenes években komikus vígjáték-sorozatot készített a BBC-nek, amelyekből közkívánatra most néhányat könyv formában is megjelentettek.
A könyv borítóján előtérbe helyezték a Doktor House-ból jól ismert Hugh Lauriet, felkeltve ezzel a sorozat rajongóinak érdeklődését, de sajnos csalódást kell okoznom azoknak, akik csak miatta vennék kezükbe a könyvet. Ahhoz, hogy kellőképpen tudjuk élvezni a fejezeteket, inkább az angol, úgymond fa humorra való fogékonyság kell. Akinek ez bejön, az akkor is jól szórakozik majd a könyvön, ha a tévésorozatokból egyetlen részt sem látott. A könyv borítója is nagyon jól illusztrálja a két szereplő mimikáját, az alapján könnyen magunk elé tudjuk képzelni a jeleneteket. Például amikor Stephen A koldus című fejezetben azt ecseteli, hogy a szájharmonikázó koldusokat nem szeretni kellene, hanem agyonlőni, azon metróállomásokon keresztül egyfolytában nevettem. Semmi vicces nincs egyébként a témában, de ahogy magam elé képzeltem őket mint koldus és nagymenő üzletember, nagyon viccesnek hatott.
Ehhez hasonló „poénokkal” van tarkítva a könyv. A legtöbb fejezetben Stephen játssza a főszerepet, Hugh pedig az idiótát, akit csak szánni lehet vagy derülni rajta. Mivel Hugh kinézete ezekben az évtizedekben még nem hasonlított a mostani House-os alakjához, inkább volt szerencsétlen, mint sármos, érthető a szereposztás is. A kinézete miatt és a valódi énjéből adódó hangulatingadozásai miatt szerintem hitelesebben is tudta eljátszani a szerepeket mint a társa.
A könyv minden fejezetében új szituációba csöppenünk. A részek kellő hosszúságúak ahhoz, hogy bele tudjuk élni magunkat, és ahhoz is, hogy ne váljék unalmassá a végére, és tudjunk a csattanóra koncentrálni. Mivel a jelenetek a hétköznapjainkra épülnek, a 233 oldalnyi történetből mindenki talál olyat, mely közel áll majd a szívéhez.
Stephen Fry – Hugh Laurie: Egy kis Fry és Laurie
Jaffa Kiadó, 2013.