Csodálatos dolgok kerülnek szóba a könyvben: az élet értelme, az újrakezdés egy poszt-apokaliptikus világban, ahol Rómeó és Júlia végre egymásra talál. A szerző azonban nem sok újat tud mondani róluk azon az érdekességen kívül, hogy a főszereplő Rómeó ezúttal egy gondolkodó halott.
A történet kiindulópontja a film révén közismert: zombi-apokalipszis, ahol egy zombi srác és egy élő lány egymásba szeretnek, kettejük szerelme pedig mindent megváltoztat. Kiindulópontnak jó, ráadásul a könyv elején sírvaröhögős poénok forrása, hogy a narrátor főhős halott. „Nyöszörgünk és hörgünk, megvonjuk a vállunkat, bólogatunk, és néha kiszalad a szánkon egy-egy szó is. Nem olyan nagyon más, mint régen.”
A körülöttük levő világ is kifejezetten izgalmas: az élők egy stadionban vegetálnak, a zombik egy repülőtéren, a köztük levő városban pedig kölcsönösen irtják vagy elfogyasztják egymást. Egy ilyen portyán R, a főszereplő zombi megöli Perry-t, majd megeszi az agyát, hogy átélhesse az emlékeit. Perry szerelmét viszont ezután már nem öli meg, hanem ő is szerelmes lesz belé. Sőt, Perry személyesen is tovább él benne, a zombi és áldozata beszélgetni tudnak egymással, amitől érdekesen sokszereplőssé válik a történet.
Az élők és a holtak mellett a harmadik társadalmi csoport a csontvázaké, akiknek még kevesebb a vesztenivalójuk, mint a zombiknak. Ők hozzák a drámai bonyodalmat a történetbe azzal, hogy fellázadnak és mindenki mást is még jobban meg akarnak ölni, mint amennyire már amúgy is halottak. Az élőknek és a holtaknak tehát össze kell fogniuk a csontvázak ellen…
Az alaphelyzet érdekes, számtalan áthallási lehetőséggel, utalásokkal az emberi természetre, a körülöttünk levő világra, reményeinkre és céljainkra – sokat ki lehetett volna hozni belőle. A probléma, hogy a könyv kizárólag R-nek a halállal járó egészségügyi problémáiról szól, hogy nem tud folyamatosan beszélni, nem működnek a belei, rossz a szeme és így tovább. Júlia közelében azonban apránként beindulnak az életfolyamatai, sőt az élettel más halottakat is megfertőz, majd hopp, a könyv végén a csók hatására… De sajnos a történet csúcspontja is el lett rontva, mert ellentmond a logikának, a kontextusnak, az elvárásainknak, mindennek – Shakespeare-nél ugye nem csak az alapötlet volt jó, hanem a kidolgozás is, a drámai csúcspontról nem is beszélve.
Ahányféle zsánert kevert össze a könyv, annyiféle nézőpontból lehet értékelni is: zombis könyvnek nem nagy szám, mert R a hagyományos értelemben egyáltalán nem zombi. Poszt-apokaliptikus könyvnek jól ki lett találva, csak a kidolgozni nem sikerült. A könyvből készült filmben Nicholas Hoult bociszemei utalnak igazán a célcsoportra: vámpíros jellegű szerelmi történetnek ez a könyv sem rosszabb a többinél, csak itt vámpír helyett egy csinos, fiatal halott fiú lesz első látásra szerelmes a világban még csak a helyét kereső, 16 év körüli lányba…
Isaac Marion: Eleven testek
Libri Kiadó, 2013.