John Green szívfájdító története a mulandóságról, a barátságról és a szerelemről szól.
A történet elmesélője Hazel, egy 16 éves, végstádiumú pajzsmirigyrákos lány, tüdőáttéttel, akinek egy kísérleti gyógyszernek köszönhetően egyelőre nem romlik az állapota. Egy támaszcsoportos találkozón megismerkedik a jelenleg tünetmentes Augustus Waters-szel, aki csontrák miatt veszítette el az egyik lábát. Kettejük között lassan kibontakozik a szerelem, pedig a körülmények egyáltalán nem kedvezőek ehhez… A könyv legnagyobb érdeme, hogy olyan témákról, mint halál, elmúlás, szeretet, nyers őszinteséggel tud beszélni. A szereplők nem hősök, vállalják a félelmeiket, fájdalmaikat, dühüket, és éppen ezért tudunk annyira együtt érezni velük, ezért ennyire szerethetőek. Pontosan látják a jövőjüket, nem akarják magukat áltatni, mégis a regény tele van humorral, azzal az ironikus, keserédes humorral, ami ezeket a fiatalokat segít átlendíteni a tragédián. Tizenévesek, akiken nem lehet segíteni, nem változtatható meg a sorsuk, nem élhetnek öregkorukig, mégis, amennyire lehet, próbálnak teljes életet élni.
Hazel és Gus egyben tipikus tinédzserek is a korosztályukra jellemző gondolatokkal, reakciókkal. Például amikor a barátjukat elhagyja a barátnője, mert ő a betegség miatt megvakult, elviszik a srácot a volt barátnő házához, hogy a kocsiját tojással dobálhassa meg, de mivel nem lát, ez csak hangirányítással lehetséges. Az egész helyzet abszurd és gyerekes, mégis elragadó.
A romantikus szál sem giccses, nincs szerelem első látásra, az érzelmeik lassan alakulnak ki, miközben megismerik egymást. Betekintést kapunk abba is, a szülők hogyan élik meg a gyerekeik betegségét. Látjuk a tehetetlenségüket és az erőt, amivel próbálják jobbá tenni az életüket. „Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól.”
A könyv olvastatja magát, könnyen befogadható. Észrevétlenül mutat rá az igazi értékekre, nem szájbarágós módon. Nem tipikus „rákos” könyv: szerethetően, nevettetően fájdalmas történet, ami után jobban fogjuk értékelni azokat, akik még velünk vannak.
John Green: Csillagainkban a hiba
Gabo Kiadó, 2013.