Ez a könyv tipikus példa arra, amikor a jó írói véna gyenge témaválasztással párosul. A budapesti kozmetikus lány szerelmi története önmagában nem lenne elég, ezért meglepetést okozott, hogy Palotás Petra mégis kihozta a témából a maximumot.
Kata a szerelmi csalódás elől egy óceánjáró hajóra disszidál – a könyv arról az időről szól, amíg ott dolgozik. Kisebb-nagyobb kalandokba keveredik, új embereket ismer meg, új barátokat szerez, világot lát, és az új élményekből adódnak a bonyodalmak is. Sokszor úgy éreztem, hogy erős túlzás, ami történik vele, például, hogy rögtön az első kiruccanása során elvesszen Bangkokban egy fitying nélkül, de ezek a történetek legalább érdekessé is tették a hajón töltött mindennapjait. A könyvnek választékos a szóhasználata, nem éreztem se erőltetettnek, se idegesítőnek, bár a pattanások túlmagyarázása és Kata sikertelensége miatt néha rászolgált volna. De a pattanásos részt végül elnéztem neki, Kata személyiségére pedig ráfogtam, hogy akár még létezhet is ilyen típusú nő…
Az egyik fő szál, ami nagyon megfogott, Kata apukájának a levelei. Apukája a betegsége felfedezése után minden nap írt a lányának egy-egy levelet, mintegy tanácsul, tekintettel a jövőre. Meghatóak voltak azok a pillanatok, amikor a lány felbontotta a leveleket, majd jó és szép tanácsokat talált az apjától. Volt még két megszívlelendő felvetés a könyvben, mindkettővel egyetértek: az egyik, hogy eredményesen fogyni csak ételmegvonással lehet, a másik pedig, hogy a XXI. században nincsenek véletlenül besikerült terhességek…
A záró fejezetei a könyvnek fordulatosak, de alapvetően végig jól éreztem magam az olvasása közben – jó példája a kötet annak, hogyan lehet egy semmitmondó, egyszerű témából egy kis ügyességgel szórakoztató, jól megírt könyvet összehozni.
Palotás Petra: Túl az Óperencián
Jaffa Kiadó, 2012.