Gail Carrigert, aki maga is rajong a napernyőkért, a környezetében élők ihlették arra, hogy megírja az öt részes Napernyő Protektátus sorozatot. Minden karaktert valamelyik rokonáról vagy barátjáról mintázott, ami, valljuk be, elég színes társaságot felételez…
A Souless – Lélektelen folytatásában Alexia Tarabotti – aki immár Lady Maccon – feladatai egyre csak gyarapodnak. Helyt kell állnia mint feleség és mint lélekőr, ráadásul újdonsült házának előkertjében egy farkasfalka táborozik. Mindezek tetejébe váratlanul a természetfelettiek elveszítik természetfeletti képességüket, miközben férje a nyomozásra hivatkozva eltűnik. Mint Viktória királynő lélekőre, rá hárul a feladat, hogy kiderítse, mi ez a furcsa jelenség. Alexia a nyomokat követve Skóciába léghajózik, ahová elkíséri szörnyű kalapjairól és botrányos drámáiról ismert barátnője, Miss Ivy Hisselpenny, idegesítő húga, Felicity, Madame Lefoux, a férfiruhában járó, titokzatos feltaláló és ha ez még nem lenne elég, egy merénylő is, aki folyton-folyvást az életére tör. Skóciában pedig még a férje múltjával is szembe kell néznie. A karakterek színesek, mindegyik különböző, bár kissé sarkosított, de igazán egyedi személyiségek. Mondjuk Miss Hisslepenny időnként már elég fárasztó és idegesítő, annyira szélsőségesen naiv. Alexia viszont továbbra is szókimondó, csípős humorú, gyakorlatias és eltökélt nő. Bárkit képes meggyőzni a saját véleményéről, és ha szavakkal nem is, egy-két koppintás a napernyőjével a fejre csodákra képes…
Mivel az első rész lelke Alexia és Lord Maccon párosa volt, joggal aggódhatunk, mitől lesz érdekes a második rész. A könyv valóban nem róluk szól, azonban a sorozaton átívelő rejtély, főleg az egyiptomi szál viszi el a könyvet. Igaz, ez a rész kicsit laposabb és kiszámíthatóbb, mégis, akinek tetszett az első rész egyedi, angol humorral és romantikával átszőtt steampunk világa, annak nem érdemes kihagyni ezt sem, még úgy sem, hogy ez inkább egy átvezetés a harmadik részhez, mint önálló regény. Ebben a könyvben viszont még több nyomozást, rejtélyt és még több háttér-információt kapunk a természetfelettiekről, a politikai háttérről és több technikai részlettel is találkozunk, mint például a léghajó, az étergráf és Alexia új napernyője, ami szinte mindenre képes, csak az eső ellen nem véd.
A nyelvi kifejezésmód hű maradt az előző részhez, a stílus szenzációs, ami az amúgy is humoros történetet még viccesebbé teszi. Ami elvesz a könyv értékéből, az a befejezése, ami váratlan és a szereplőket megismerve hihetetlen is, így pont az utolsó oldalakra negatív érzetet kelt. Vélhetően ez megoldódik a továbbiakban, kár lenne ugyanis egy ilyen jópofa, egyedi regényt egy ilyen fordulattal tönkretenni. Mégis, minden hibájával együtt a második rész is élvezetes és szórakoztató. Érezhető, hogy az írónő nem a mostani trilógia-divathullám vagy gazdasági megfontolás miatt ontja magából a könyveket, hanem borzasztóan élvezi ezeknek az abszurd meséknek az írását.
Gail Carriger: Changeless – Változatlan
Könyvmolyképző Kiadó, 2012.